Egy új élet kezdete - 2. fejezet

Készülődés

Megérkezett a 2.fejezetet! Arra szeretnék kérni mindenkit,aki elolvassa a fejezeteket,hogy szánjon arra kettő percet,hogy véleményt írjon!:) Nagyon fontos lenne nekem,hogy tudjam egyáltalán hányan olvassátok, tetszik-e, hogy van-e értelme írnom!

Köszönöm!:)

Violával még egész késő estig beszélgettünk. Elmesélte milyen volt az ebéd Mike szüleivel és az enyém felöl is érdeklődött! Majd elmentünk aludni.

Reggel már 9-kor kipattant a szemem. Hihetetlenül frissnek éreztem magam. Péntek volt, de nekem ezen a napon sosem volt suli. Év elején az órarendemet úgy alítottam össze, hogy erre a napra nem raktam semmilyen órát! Hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön általában 8-tól 1- ig a suliban voltam.

Hírtelen eszembe jutott, hogy nem tudom mit beszéltem meg Adam-el, hogy szüksége van-e ma rám. Mintha valami olyasmit mondott volna, hogy ma nem kell, hogy menjek, de nem voltam benne biztos. Fura volt, mert hétfőtől péntekig mindig dolgoztam. De a tegnapi napot kivettem, mert suli sem volt és akkor mondta, hogy a péntekről még beszéljünk.

Adam volt a munkaadóm. Bár én nem igazán éreztem munkának, amit csináltam. Nagyon élveztem.
Baby-sitter (lehet, hogy nem ez a szó írja le legjobban a munkámat) voltam egy családnál. Két gyerekre kellett vigyáznom. Lilly volt az idősebb, 15 éves, míg az öccse Matthew 8.

Minden nap főiskola után értük mentem a suliba és hazavittem őket. Velük voltam, amíg az édesapjuk, Adam haza nem ért. Volt, hogy elég sokáig ott kellett lennem, mert Adam későig dolgozott. Egy reklámcég igazgatóhelyettese, így nagyon sok munkája volt. A másik szerencsém, az volt, hogy három utcára laktak tőlem, így nem volt gond, ha sokáig kellett maradnom.

A dolgom az volt, hogy segítsek nekik a tanulásban, főzzek nekik (általában csak vacsorát, mert a suliban ebédeltek), uzsonnát csomagoljak másnapra és ehhez hasonló dolgok. Előfordult, hogy a hétvégén is néha be kellett segítenem, mikor Adamnek üzleti vacsorára kellett mennie, vagy valami hasonló. Ekkor persze külön fizetett nekem, mert ez nem volt benne a fizetésemben. Bár mondta neki, hogy nem kell, szívesen csinálom, de ő ragaszkodott hozzá. Neki nem volt gond a pénz. Igazgatóhelyettes lévén, nagyon jól keresett.

Sajnos, Adam egyedülálló apa volt. A gyerekek mamája 3 éve autóbalesetben meghalt. Nem nagyon volt segítsége. Ritkán a nagyszülők látogatóba jöttek, vagy ők mentek, de ez tényleg nem volt sűrűn, mert messze laktak. Nehéz volt neki. De a gyerekei tartották benne a lelket. Mindig mondta, ha Lilly-re néz, mintha a feleségét látná. Ez így is volt, láttam képet a gyerekek édesanyjáról. Lilly kiköpött olyan volt. Nagy barna szemei voltak és csodaszép vállig érő világosbarna haja, pont, mint az anyukájának. Matthew pedig az apjára ütött. Mint Adamnek, neki is sötétbarna haja volt és hozzá tengerkék szeme.

Sokszor mondta nekem, hogy mennyire örül, hogy megtalált engem. Volt pár „dadus” előttem is, de egyik sem vált be. Én viszont nagyon jól kijöttem a gyerekekkel, imádtam ezt a két lurkót és szerencsére ők is engem. Ettől Adam nagyon boldog volt.

Sötét korszakomat is jól viselték, mert előttük valamennyire sikerült fenntartanom a „jól vagyok” látszatot. Bár észrevették rajtam, hogy nem vagyok túl jól és mikor Adam rákérdezett csak annyit mondtam, hogy szakítottam a barátommal. Elfogadta és nem kérdezett többet.

Szóval hívtam Adamet:
- Szia, Viki! – szólt bele Adam.
- Szia! – válaszoltam, de már folytattam is. – Ne haragudj, de még nem beszéltük meg, hogy mi lesz ma. Mondtad, hogy a péntekről még beszéljünk! Mi legyen, menjek a gyerekekért? – kérdeztem.
- Nem kell menned értük. Kaptál még egy szabad napot! – mondta, mosollyal a hangjában – Tudod, anyukám szerda este bealított, így most ő van velük.
- Oh, értem. – mondtam kicsit szomorúan. Kezdtem már hiányolni őket.
- Ne aggódj, hétfőtől újra a tieid! – mondta nevetve. Én is nevettem.
- Rendben, akkor hétfőn találkozunk. Érezzétek jól magatokat! És ad át Lillynek és Matthewnak, hogy puszilom őket. - kértem.
- Köszönjük! És átadom nekik. – mondta Adam. – Kellemes hétvégét. Szia.
- Szia!- válaszoltam.

Csalódottan tettem le a telefont. Felöltöztem és kimentem a konyhába. Nem voltam éhes, így csak egy teát ittam. Eszembe jutott, hogy főznöm kéne valamit, mert mire Via hazajön biztos éhes lesz. Megnéztem mi van itthon. Volt tészta, így gondoltam csinálok egy kis spagettit. Ezzel elkészültem 11-re. Még volt egy kis időm mielőtt Viola hazaér, így gondoltam berakok egy mosást. Miközben a mosógép mosott elkezdtem pakolni a szobámban.

Ekkor a kezembe akadt az a könyv, amit Lilly adott nekem kölcsön, hogy ezt feltétlenül el kell olvasnom. Meg is tettem, már egy hónapja, így gondoltam ideje visszaadnom Lillynek. Kivittem a nappaliba, hogy ne felejtsem el elvinni neki hétfőn.

Éppen kiteregettem, mikor kulcszörgést hallottam. Via lépet be mosolyogva.
- Szia! Juj, mi ez a remek illat?- kérdezte szaglászva.
- Szia! Csináltam egy kis spagettit! Éhes vagy? – kérdeztem.
- Mint a farkas. Kezet mosok és ehetünk! – mondta.
- Rendben. – válaszoltam.

Ebéd közben beszélgettünk, arról, hogy milyen volt a suli ma. Kicsit fáradt volt. De ettől nem várta kevésbé, a ma esti buli.
- Tudod már, hogy mit veszel fel? – kérdezte izgatottan miközben beértünk a nappaliba. Én leültem, míg Via állva maradt.
- Még nem gondolkodtam rajta. – válaszoltam. Láttam a szemében, hogy ezt nem tekinti jó jelnek.
- Te tudod? – kérdeztem gyorsan.
- Hát arra gondoltam, hogy van az a fekete …- kezdte, de nem fejezte be. A Lilly-től kölcsön kapott könyvet vette a kezébe. Érdeklődően nézte a címét. – Twilight? – kérdezte.
- Igen, Lilly, azt mondta ezt feltétlenül el kell olvasnom. Úgyhogy így tettem. – mondtam egy vállrándítással.
- Oh, már ki is olvastad? Mikor?– meglepetten méregette az ötszáz oldalas könyvet.
- Egy hónapja. – válaszoltam - Elég romantikus, így igyekeztem vele. Lehet, hogy még nem voltam felkészülve egy szerelmi történetre! – mondtam nevetve. Via is mosolygott.
- Miért miről szól? – kérdezte érdeklődve.
- Vámpírokról. – mondtam.
- Abban mi a romantikus? – tette fel a kérdést és felhúzta a szemöldökét.
- A lényeg, hogy egy vámpír srác beleszeret egy emberlányba. A gond az, hogy folyton meg akarja ölni, mert a csaj vére túl csábító. Folyton küzd, hogy elnyomja a vágyát a lány vére iránt és mellette tudjon maradni. – mondtam mosolyogva.
- Így mindjárt más. – mondta – Azt hiszem hallottam már róla valahol… Mintha film is lenne belőle, nem? – tűnődött el
- Igen, Lilly említett valami ilyesmit! – feleltem közömbösen - Na, de mit veszel fel? – tereltem vissza az eredeti témára.
- Ja, igen. – zökkent vissza és letette a könyvet – Szóval van az a fekete felsőm. Hosszú, akár mini ruha is lehetne és az alja csipkés. – magyarázta – Azt gondoltam egy cicanadrággal.
- Az nagyon csinos! – mondtam.

Szerencsére ezzel kiegyeztünk és nem kezdett azzal zaklatni, hogy válasszuk ki az enyémet is most! Arra gondoltunk, hogy egy kicsit rápihenünk az estére, ezért beraktunk egy filmet.

Jobban sikerült a pihenés, mint vártuk, ugyanis mind a ketten elaludtunk a film közben. A telefon ébresztett minket. Viola felvette. Ránéztem az órára 7 óra volt. Még épp időben szólalt meg a telefon. Mire Viola letette én már a konyhában melegítettem az ebéd maradékát, hogy legyen valami a hasunkban.
- Mike hívott! Ők már fél 9-re ott lesznek. Mondtam neki, hogy mi 10 körül érünk oda, mert most keltünk fel. - mondta ásítva.
- Még szerencse, hogy Mike felhívott. – mondtam – Nem tudom meddig aludtunk volna még!
- Ne is mond! Épp időben. – megkönnyebbülés hallatszott a hangjából. Nem tudom, én annyira nem lettem volna szomorú, ha átalusszuk a bulit.

Gyorsan megvacsoráztunk és Viola elment zuhanyozni. Én addig a szekrényem előtt álltam és nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Aztán megláttam azt a barna spagetti pántos felsőmet, ami a mellrésze alatt meg volt húzva. Csinos darab volt, hihetetlenül jó fazonnal. Kiválasztottam mellé egy csőszáru farmert is.

Mire végeztem Via is végzett a fürdőben. Így én következtem. Beálltam a zuhany alá és próbáltam igyekezni a fürdéssel és hajmosással.
Gyorsan megszárítottam a hajam. Kijöttem a fürdőszobából és Via a nappaliban várt rám felöltözve. Kíváncsian várta a reakcióm.
- Huh, ez tényleg nagyon jó így együtt Via. – mondtam és láttam a megkönnyebbülést rajta – De nem értem miért izgulsz, Mike-nak akkor is tetszenél, ha melegítőben jönnél. - mondtam vigyorogva.
- Nagyon vicces. - válaszolta némi iróniával a hangjában – Remélem nem azt tervezed, hogy melegítőben jössz? - Elkezdtem nevetni, de láttam rajta, hogy komolyan aggasztja, hogy még nem tudja, mit veszek fel.
- Persze, hogy nem. – mondtam könnyedén – Amíg kifested magad, addig én felöltözöm, és akkor megnyugodhatsz.
- Remek. – mondta és a fürdő felé vette az irányt.
Bementem a szobámba és felvettem a kikészített ruhákat. A fürdő ajtajában megpördültem és vártam Viola reakcióját. Nem kellett sokáig várnom.
- Nagyon csinos vagy! – mondta és megkönnyebbülten mosolyodott el.
- Köszönöm. – válaszoltam – De most már kifelé innen. Én jövök! – vigyorogtam, miközben kifelé húztam őt a fürdőszobából.
- Jól van, jól van! Már úgyis kész vagyok. – mondta – Addig megyek és kiválasztom a cipőt.
- Oké. – mondtam és elővettem a sminkkészletem.

Nézegettem egy ideig, hogy mit kenjek magamra, majd arra gondoltam a barna személyfesték jó lesz. Jól mutat a zöld szemeimhez és a ruhámmal is összhangban lesz. Fekete tussal vékony csíkot húztam a pilláim fölé majd jött a szempillaspirál. Kis szájfényt még felkentem a számra és úgy döntöttem a smink kész!
A hajamat lazán kontyba raktam, az elől lévő rövidebb tincsből párat hagytam kijönni. Beparfümöztem magam.
- Így ni. – mondtam és kijöttem. Viola épp letette a telefont, taxit hívott. Ő is bement egy kis parfümért, majd mikor kijött belebújt egy szürkés-ezüst magas sarkú félcipőbe.

Furán néztem rá.
- Mi az? – kérdezte, aztán rájött, hogy min csodálkozom. – Taxival megyünk. Az alatt az öt perc alatt, amit a levegőn töltünk, nem fogok megfázni. – mondta.
- Igaz. – gondoltam utána, majd elővettem a kedvenc fekete magas sarkú cipőmet. – Akkor én is felvehetem ezt! – mosolyogtam. És már a lábamon is volt, amitől magasabb lettem. Nem mintha valaha is gondom lett volna a 165 centimmel. Pont jó magasságnak éreztem.
- Helyes! Akkor indulhatunk. – jelentette ki. – A taxi mindjárt itt van.
- Menjünk. – válaszoltam. Felvettük a kabátot és kimentünk az ajtón. Mire leértünk a taxi valóban ott volt. Beszálltunk a hátsó ülésre és Via bediktálta a címet.

Miközben a kocsiban ültünk és haladtunk át a belvároson végig a fényekben gyönyörködtem. Annyira elmerengtem, hogy észre sem vettem, hogy kiértünk a belvárosból. Aztán azt hallottam, hogy Viola megszólal:
- Itt jó lesz, köszönjük. – mondta és a sofőr kezébe nyomta a taxi órán szereplő összeget.
- Jó szórakozást hölgyeim! – vigyorgott a taxis, miközben mi kiszálltunk.
- Köszönjük! – mondtuk egyszerre és becsuktam a kocsi ajtaját. Elindultunk a pub felé.
- Nem is mondtad, hogy a külvárosi részbe jövünk. – mondtam Violának csodálkozva.
- Én sem tudtam. – vonta meg a vállát. – Nekem csak a címet mondta Mike.

Végszóra odaértünk a bejárathoz. Két testőr állt az ajtóban, akik mosolyogva fogadtak és azonnal kinyitották az ajtót. Visszamosolyogtunk mindketten.

Ahogy beléptünk a ruhatár felé vettük az irányt és leraktuk a kabátunkat. Majd elindultunk az egyetlen terem felé. Beléptünk és mind a ketten elcsodálkoztunk, hogy mekkora. Két bárpult volt a terem két végében. Középen tánctér és a tánctér körül asztalok, nagyon sok asztal.

Kicsit beljebb merészkedtünk és a szemünkkel mind a ketten Mike után kutattunk.
- Én nem látom! – mondtam – Hogy fogjuk itt megtalálni?- kérdeztem aggódva.
- Nem tudom. – mondta és mind a ketten elnevettük magunkat, miközben tovább kutattunk. – Ott!- kiáltott Via és a fejével előre biccentet. Elindultunk és ekkor én is észrevettem Mike-ot, aki integetett a kezével.