Egy új élet kezdete - 37. fejezet

Bulik...

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy múlt héten nem volt friss, csak elutaztunk a nagyimékhoz, akik nem a közelben laknak! Konkrétan Németországban! De nem is ez a lényeg…elfelejtettem elvinni az mp3 lejátszómat, amin a fejezet is rajta volt!:( Így meg kellett várnom, hogy haza jöjjünk (ami reggel megtörtént) és fel tudjam rakni! Szóval bocsi még egyszer!
Nem is húzom tovább az időt, itt a 37. fejezet! Ne feledjétek, hogy ezen kívül már csak három fejezet van vissza! Nem tudom, ki mennyire örül neki, de úgy döntöttem megírom mind a két véget!:) És szeretném, ha sok hozzászólás érkezne, ehhez a részhez! Biztos lesz benne olyan, ami meglep titeket!:P
Jó olvasást!

Robbal úgy döntöttünk, hogy tartunk egy kisebb házavató bulit. Nem akartunk sok mindenkit csak a legközelebbi barátokat. Szerettük volna, ha mindenki látja az új házunkat. Már két napja volt, hogy az első éjszakánkat itt töltöttük és a boldogságunk határtalan volt. Meg volt a közös kis birodalmunk, ahova bármikor el tudunk bújni.

Szóval úgy döntöttünk, hogy a mai estét a barátainkkal töltjük az új házunkban.
- Rob, az italokat behoztad? – kérdeztem a konyhából, miközben az összes tányért megtöltöttem nasival. Viola és Laura itt voltak napközben, hogy segítsenek kicsit az étel elkészítésében. Sütöttem egy kis mexikói pikás csirke szárnyat, de bepácoltunk húst a kinti sütéshez is. Köretként különböző saláták voltak, tészta és krumpli, de zöld saláta is. Természetesen a sütemény sem maradhatott ki. Egy joghurttortát csináltam és volt diós sütemény is, aminek a receptjét Claretől kaptam. A lányok sokat segítettek, de most haza mentek átöltözni az estére.

Az italok beszerzését Rob vállalta és mikor haza ért, majd elájultam a felsorolt italok hallatán. Egy biztos: alkoholban nem lesz hiány.
- Már minden a kertben van! – húzta ki magát büszkén. Megveregettem a vállát és folytattam a chips kiöntését. Mint kiderült a vásárlásban Tom is segítségére volt, így ketten felvásárolták a legfontosabbnak gondolt alkoholokat.
- És a kerti asztalt letörölted? – fordultam felé. Döbbent képpel nézett rám, amiből már sejtettem a választ.

- Azt nekem kellett volna? Jaj, kicsim már olyan fáradt vagyok! – kezdett nyöszörgésbe. Még egy hatalmas sóhajtással a székre is lerogyott. Ha nem ismerném még be is vettem volna a színjátékát.
- Nem volt elég hiteles az alakítása művészúr! A kertbe, most! – vágtam hozzá a rongyot vigyorogva.

Fintorral a képén és az orra alatt dünnyögve kivánszorgott a kertbe. Tíz perc múlva kivittem a poharakat és a nasikat a kerti asztalra, ami mellett a széken éppen Rob fújta ki magát.
- Szeretlek! – beültem az ölébe és hosszasan megcsókoltam.
- Én is téged te hajcsár! – motyogta.

Felmentem lezuhanyozni, hogy végre elkészüljek, hiszen a vendégek nemsokára érkeznek. Éppen törölközőben szambáztam ki a fürdőből, mikor megláttam Robot az ágy szélén. Széles vigyorral indult meg felém és a keze fél másodperc alatt becsúszott a törölközőm alá. Engedtem az édes kényszernek és három perccel később már az ágyon feküdtünk.
A fél órás kis akciónak után végre sikerült felöltöznöm az estére. Egy fehér nyári ruhába öltöztem, kényelmes és lenge volt.

Nem sokkal később már érkeztek is a vendégek. Elsőként a Tom-Laura páros futott be, majd a Viola- Mike párocska. Fél órával később megérkeztek Rob barátai is, név szerint: Sam, Marcus és Bobby. Viktória és Lizzy is betoppant, majd nekem két kedves barátnőm az egyetemről, Rachel és Amanda.

Végre megismerhettem Viktoriát is, hiszen hiába vagyok több, mint fél éve Rob barátnője eddig még nem sikerült vele találkoznom. Mondjuk nagyon elfoglalt. Hihetetlenül tündéri lány, már az első pillanattól kezdve jól tudtunk beszélgetni. A legnagyobb meglepetést Domi okozta, ugyanis mikor beszéltem vele egy szóval sem mondta, hogy nem egyedül jön. Egy kedvesen mosolygó, kicsit zavarban lévő, alacsony szőke lány kezét szorongatta.

- Szia, én Viki vagyok! – öleltem meg. – Te pedig…
- A barátnőm, Emily! – válaszolt helyette Domi. Emily elmosolyodott, igazán szép lány volt. Szőke hullámos hosszú haja, kiengedve volt. Csodaszép világoskék szemei voltak. Már első pillantásra szimpatikus volt.
- És mióta? – kérdeztem kedvesen.
- Két hónapja járunk együtt, de már vagy fél éve ismerjük egymást! – felelte kedvesen.

Közben meghallottam Rob hangját a hátam mögött, így odahúztam, hogy bemutassam Emilynek. Kedvesen bemutatkoztak, majd tovább haladtam a többi vendéghez. Nagy meglepetésemre, mikor visszanéztem Laura Tom kezét szorongatva beszélgetett a szintén egymásba csimpaszkodó, Emily-Domi párossal. Vannak még csodák!

A buli nagyon jól telt. Mindenki gratulált a lakáshoz és sok sikert kívánt nekünk. Hajnali négykor mentek el az utolsó vendégek, akik Rob barátaiból tevődtek össze.
Bedőltem az ágyba, mert nagyon fáradt voltam. Az elmúlt időszakban ez rendszeres volt. Betudtam a ház körüli teendőknek és nem nagyon foglalkoztam vele. Mostanában sok dolgot kellett csinálnom.

A következő két napban a legtöbb időt Clareéknél töltöttük, mivel Rob ma utazik Vancouverbe. Két nappal később én is megyek utána, hogy amíg el nem kezdődik az egyetem, addig vele lehessek.

Fájdalmas búcsút vettünk a reptéren és megvártam, hogy felszálljon a gépe. Szomorúan mentem vissza az üres lakásba. Nem volt kedvem egyedül lenni, így áthívtam Violát és Laurát, hogy tartsunk egy csajos estét. Végül Emilyt is áthívtam, hogy jobban megismerjem. Domi nagyon örült neki, hogy foglalkozom vele.
Iszogattunk és rengeteget beszélgettünk. Megbizonyosodtam, hogy nem ítéltem meg rosszul Emilyt, valóban egy tündér és nagyon jól kijöttünk. Igazán jó barátnők leszünk.

Ismét a Heathrowon találtam magam. Miután felszállt a gép, én elaludtam és csak nem sokkal a leszállás előtt ébredtem fel. Jobb is volt így, mert nem igazán szeretek repülni.
Hamar a szállodába vittek, de már nyolc óra volt, mire oda értem. Rob még sehol nem volt, de találtam egy papírt, hogy megbeszélésen van a rendezővel, Kristennel és Taylorral, de ha megérkeztem hívjam Nikkit, mert már alig várja, hogy lásson. Eszembe jutott a kedves barátnőm és tárcsáztam is a számát. Kitörő örömmel sikította a telefonba, hogy öt perc és már itt is van.

Kopogtak és mikor ajtót nyitottam, mint egy hurrikán söpört le a lábamról. A londoni látogatása óta nem láttam, bár sokat beszéltünk telefonon.
- Jaj Nikki annyira hiányoztál! – ölelgettem.
- Nekem mondod! Olyan jó, hogy itt vagy! – mosolygott. Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.

Fáradt voltam ugyan, de valahogy Nikki felébresztett. Elmesélt mindent, amit telefonban csak megemlített és én is elmondtam neki, mi történt velem eddig. Újra jól éreztem magam, mint ha nem is telt volna el egy csomó idő, mióta találkoztunk. Úgy tudtunk beszélni, mintha tegnap láttam volna. Éjfélkor betoppant Rob, fáradtan. Nikki jóéjszakát kívánt és elment aludni. Robbal már nekünk is csak néhány csókra volt erőnk és bedőltünk az ágyba.


Másnap alig hittem a szememnek, mikor konyítottam. Este hat óra volt. Tényleg nagyon fáradt lehettem… Lezuhanyoztam és összekészültem, mire Rob megérkezett teljes díszben voltam.
- Mikor mentél el? – kérdeztem.
- Délben! Kialudtad magad? – ölelt át.
- Azt hiszem! – mosolyogtam.
Lementünk vacsorázni a szálloda éttermébe, majd még borozgattunk ott kicsit. Este pedig ismét átadtuk magunkat egymásnak.

Reggel már tízkor fent voltam, de hiba keltem korán, Rob még hamarabb fent volt mint én és már el is ment. Éppen kicsit pakolgattam, mert ugyan nincs itt régóta a drága, de már most tiszta kupi van a szobában. A tevékenységemben a kopogás zavart meg. Odasiettem az ajtóhoz, mert elvileg Nikkit várom lehet már meg is jött. Ám nagy meglepetésemre nem Ő volt az.

- Kristen! Szia – találtam meg a hangom, a nagy meglepetés után.
- Szia! – mosolygott kicsit zavartan. Aztán fél perc néma csönd következett.
- Ha Robot keresed, már elment! – szakítottam meg a csendet.
- Nem… igazából hozzád jöttem! – közölte és beletúrt a hajába.

- Hozzám? – kérdeztem kikerekedett szemekkel, nem titkolva meglepettségemet. Emlékszem, hogy állt hozzám annak idején, most mégis mit akar tőlem? Jó, mondjuk, mikor Rob szülinapján voltam kedvesebb volt.
- Látom meglep! – nevetett fel kínosan.
- Kicsit! – vallottam be. – De gyere beljebb! – szélesebbre tártam az ajtót és arrébb álltam, hogy bejöhessen.

- Nem, köszönöm már így is késésben vagyok! – intett nemet a kezével – Igazából csak azért jöttem, mert este lemegyünk a bárba Nikkivel és szerettem volna megkérdezni, hogy velünk tartasz-e! Lenne kedved? – kérdezte mosolyogva. Huha, mennyi meglepetés fog érni még ma? Kristen Stewart tényleg meghívott, hogy töltsem vele az estét? Lehet, csak képzelődöm.
- Szívesen – nyögtem ki. Kristen elmosolyodott, kedvesnek és őszítnének tűnt, így visszamosolyogtam.

- Akkor nyolckor! – mondta és eltűnt a folyosón. Még vagy két percig álltam ott és nem bírtam észhez térni. Nikki szedett össze az ajtóban és mikor meghallotta, hogy velük tartok este, nagyon örült. Azt mondta, ő erről semmit nem tudott, úgy volt, hogy csak Kristen és Ő lesznek. Mindenesetre jól esett a meghívás, talán Kristennel is normális lesz végre a kapcsolatom.

Mikor Rob hazajött neki is elmondtam.
- Nekem semmi közöm hozzá, még csak nem is mondta, hogy ilyet tervez! – rántott vállat.
- Érdekes! – sóhajtottam.
- Mondtam én, hogy nem olyan, mint amilyennek látszik! Neki kicsit több idő kell, hogy megszokjon egy új embert, de ha valakit szeret, akkor azt nagyon! – mosolygott és leült.

- Igazából kedves gesztus volt, talán végre normalizálódik a viszonyunk. – ületem mellé.
- Biztos! És ennek nagyon örülök! – felelte vidáman.
- Fontos neked! – jegyeztem meg.
- Igen az! – bólintotta – De nem úgy… úgy értem Kristen nagyon jó barátom, az egyik legjobb! Nagyon sok mindenen mentünk együtt keresztül és nagyon sokat jelent nekem! – sóhajtotta.

- Tudom, nem kell magyarázkodnod! – simítottam meg az arcát. – Soha nem kérném, hogy ne legyél a barátja még akkor sem, ha nem rendeződik a viszonyunk! – nyughattam meg. Hogy is kérhetnék tőle ilyet.
- Köszönöm! De tudod, nekem nagyon fontos, hogy ti jól kijöjjetek! Nagyon szeretlek és Kristent is… szeretném, ha ti ketten jóban lennétek! – mosolygott kedvesen.
- Mindent megteszek az ügy érdekében! – megcsókoltam és közben arra gondoltam, hogy valaha szerelmes volt Kristenbe. Legalábbis jóval többet jelentett neki, mint egy barát. Igyekeztem nem erre gondolni, hiszen most velem van és engem szeret. Ez a múlt, nekünk pedig jelenünk van és remélhetőleg jövőnk is
.
Nyolcra pont leértem és Nikki meg Kristen is mosolyogva fogadott. Rendeltünk egy üveg bort és elkezdtük inni. A csajok a mai napról beszéltek először, majd Kristen elkezdett felőlem érdeklődni. Meséltem neki az életemről, a családomról, a tanulmányaimról. Ő is sokat elmondott magáról. Már eddig is tudtam, hogy nagyon nehezen viseli ezt az állandó figyelmet – amit teljesen megértek és le a kalappal előtte-, de most azt is megtudtam, hogy mit érez ilyenkor.

Mesélt a gyerekkoráról, hogy milyen nehéz volt, mikor azért csúfolták, mert színészkedik. De sokat nevettünk, Kristen elég vicces lány… nem olyan komoly és morcos, mint amilyennek sokan gondolják. Annyira mást mutat, mint amilyen igazából. Azt hiszem ez egy álca neki…kezdem megéretni, hogy Rob miért magyarázta, hogy nem olyan és, hogy miért szereti ennyire. A cigi és a bor is szépen fogyott. Nikki fejfájásra panaszkodott, pedig korábban megbeszéltük, hogy elmegyünk egy klubba is.

- Viki, te is menni akarsz? – kérdezte Kristen kétségbeesetten.
- Nem, nekem lenne kedvem maradni! – mondtam rögtön.
- Akkor elmehetnénk mi ketten abba a klubba, ha akarsz! – ajánlotta.
- Remek ötlet! – és már pattantam is fel. Elköszöntünk Nikkitől és taxit fogtunk. Kristen figyelmeztetett, hogy írjak Robnak, amit jól tett, mert elfelejtettem.

„Kristennek elmegyünk egy klubba! Nem tudom, mikor jövök…szeretlek!”- írtam neki az üzenetet.
„Rendben van, szórakozzatok jól! Én Jacksonnal iszogatok nála, lehet én is sokáig maradok! Szeretlek”- jött a válasz.
- Na? Elengedett? – nevetett Kristen.

- Azt hiszem veled a világ végére is elengedne! – mosolyogtam rá, mire csak zavartan beletúrt a hajába. Talán azt hitte cinikusan mondom. – Amúgy meg Jakcsonnal isznak! – erre már ő is elnevette magát és megjegyezte, hogy jellemző!

Nem volt olyan messze, tíz perc alatt oda értünk a helyre. Nagy volt a hely és nem voltak olyan vészesen sokan szerencsére. Kristen egy boxhoz vezetett, ahova leültünk. Elsőként ittunk még bort és tovább beszélgettünk. Nagyon sokat nevettünk, ezt sosem hittem volna, hogy egyszer így leszek Krissel. A pincérnek már vagy öt perce hiába integettünk, egyszerűen nem figyelt ránk. Ideges lettem és mondtam, hogy oda megyek én.

Mondjuk volt két pasi ott, akik már fél órája minket bámultak, de most nem érdekelt. Beálltam a pult elé és a pincért szólongattam. Végre oda jött és ki tudtam kérni a két koktélt. Már volt bennünk jócskán pia, szóval kicsit szabadabb szájú voltam.

- Nem szép dolog, hogy ennyit várakoztatnak szépségem! – húzta közelebb a székét az egyik ficsúr a két bámulós közül. Nagyon jó, gondoltam. Próbáltam nem oda figyelni, de nem hagyta abba. – Rám nem kell ennyit várnod, ha akarod már most megkaphatsz! – vigyorgott undorítóan.
- Előbb megyek a pokolba! – néztem rá gúnyosan.
- Nahát, milyen beszéd ez! Pedig én olyan kedves vagyok… szólhatnál a cuki kis feketének is aki veled van! A haveromnak is kéne valaki! – nevetett elégedetten.

- Felesleges, ő is így vélekedik! – doboltam idegesen a pulton, mert már nagyon zavart ez a két mamlasz. Egyszer csak a kezem után kapott, de elrántottam és újra mondtam, hogy hagyjon békén. Csak nevetett tovább.
- Valami gond van cica? – éreztem, hogy valaki keze a csípőmre csúszik és kicsit maga felé húz. Aztán, ahogy meghallottam a hangot, már megnyugodtam. – Talán nem hagynak békén? – kérdezte Kristen és a bunkók felé bökött.

- Semmi baj édes, csak azt hiszik van esélyük! – Kristen oldala mellé állta és átkaroltam a nyakát.
- Csak egy kis partit akartunk... te benne vagy? – vihogott az egyik.
- Inkább ketten partiznánk! – mind a ketten rájuk vigyorogtunk és közben végig simítottam Kristen karján fel és le. A srácok igen csak bevették a kis színjátékunkat és tátott szájjal bámultak minket.

Közben elkészült a koktélunk, elvettük és egymásra mosolyogtunk, mikor hátat fordítottunk a fiúknak, akiknek az álla a padlón volt. Utolsó csapásként Kristen keze után nyúltam és összekulcsoltam ujjainkat. Visszanéztünk a két félnótásra és odavetettünk hogy: „további jó szórakozást, fiúk!” A boxunkban, ahol már nem láttak kitört belőlünk a nevetés. Majd meg fulladtunk, annyira röhögtünk és megbeszéltük, hogy már csak a fejük miatt is megérte.

- Tudod, nem hittem, hogy ennyire foglak kedvelni! Nagyon félre ismertelek! – mondtam, mikor kicsit csillapodott a nevetés.
- Bocsi Viki, de Én a fiúkat szeretem! – mondta döbbenten, majd ismét nevetni kezdtünk. – A viccet félre téve, én még tartozom neked egy bocsánatkéréssel! – kezdett bele komolyan.
- Miért? – kérdeztem megdöbbenve.
- Amiért az elején olyan rondán viselkedtem veled! Sajnálom, kérlek ne haragudj! – mondta őszintén.
- Ugyan, én azt már rég elfelejtettem és nem csak a te hibád. Én sem törtem magam! – legyintettem.

- Megérdemled, hogy tud, miért voltam olyan. – sóhajtotta – Szóval én olyan vagyok, aki elsőre ítél. Könnyen eldöntöm, hogy ki milyen ember és, hogy akarok-e veled beszélni vagy nem. Te még szimpatikus is voltál, szóval ha vettem volna a fáradságot, hogy akkor megismerjelek, nem lett volna ez az egész. De mivel Robbal olyan jó barátok voltunk, féltékeny voltam. Féltem, hogy veszélyezteted a barátságunkat és majd miattad nem foglalkozik velem és minden megváltozik. Most már belátom, hogy hülye voltam, de már volt ilyen téren egy rossz tapasztalatom és betojtam. Azt hittem te majd nem akarod, hogy a barátom legyen, Rob meg megteszi amit kérsz! – őszintém elmondta félelmeit, nekem meg lelkiismeret furdalásom lett. Én is kezdeményezhettem volna, és akkor ez az egész nem így alakul.

- Kristen, én sosem kérnék ilyet Robtol. Sosem mondanám meg neki, hogy kivel barátkozhat és kivel nem. És különben is, Rob kiröhögött volna és ugyan úgy szeretett volna téged. Fontos vagy neki, amit én megértek és látom, hogy neked is az! Sosem állnék közétek! – nyugtattam meg.
- Igen, de kellett egy kis idő, mire rájöttem erre! – mosolyodott el kínosan.
- Amúgy meg nagyon is kedvellek és örülök, hogy tisztáztuk a dolgot, mert jó barátok lehetünk! Örülök, hogy ott vagy Robnak és kérlek is, hogy mindig állj mellette, mert szüksége van rád, ahogy neked is rá! – mondtam és felé nyújtottam a kezem.

- Renden! Akkor barátok? – nézett rám.
- Barátok! – bólintottam és kezet fogtunk. Örültem, hogy sikerült mindent tisztáznom, és már értem, a viselkedésének az okát. Végülis teljesen érthető, a helyében én is ilyen lettem volna. Kedvelem ezt a csajt, örülök, hogy sikerült tisztázni a dolgokat és tudom, hogy Rob is boldog lesz tőle!
Az este további részében elfogyott még egy-két koktél és nevetgélve beszélgettünk és még táncoltunk is.

Hajnali öt lehetett, mikor beértünk a hotelba és alig találtuk meg a liftet. Nagyon röhögtünk és megbeszéltük, hogy ezt minél hamarabb megismételjük. Igyekeztem csöndben bemenni a szobába, de sikerült levernem egy vázát. Rob álmos fejjel botorkált ki, én meg csak nevetni tudtam.
- Úgy látom jól sikerült az este! – mondta ásítva.
- Igen és sajnálom, hogy felébresztettelek! – nyögtem és igyekeztem józannak látszani. Rob csak mosolyogva elkísért a szobába, levetkőztetett és betakart.

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, úgy éreztem menten szétesik a fejem. Kibotorkáltam a nappaliba, ahol Rob a kanapén olvasgatott.
- Jó reggelt! Azt hiszem Kristen nincs rád jó hatással! – nevetett.
- Vagy én rá! – dünnyögtem a fejemet vakargatva.
- Lehet! – hagyta rám és felkelt. – Rendeltem reggelit, nem ártana, ha ennél valamit! – ahogy felemelte a tál tetejét és megcsapta az orromat a rántotta illata a gyomrom szó szerint felfordult.

A kezemet a szám elé kapva rohantam a fürdőszobába és kiadtam magamból a tegnap este maradványait. De miért most? – Kicsim, jól vagy? – kopogott az ajtón Rob aggódva.
- Uhm, igen! – nyögtem a wc fölül. Mikor úgy éreztem, hogy vége, megengedtem Robnak, hogy bejöjjön. Megmostam a fogam és lerogytam a wc-re. – Csak kicsit sokat ittam tegnap este! – magyaráztam az aggódó fejét látva.

- Nem tudom… akkor tegnap este kellett volna kijönnie és különben is a rántotta szagától lettél rosszul! – merengett el.
- Mire célzol? – kérdeztem értetlenül.
- Rosszul lettél az étel szagától, mostanában sokat vagy fáradt és….
- Nem! – vágtam rá azonnal.
- Miért? Lehetséges! – folytatta.

- Nem, az lehetetlen! Szedem a fogamzásgátlót! – egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy igaza lehet, de aztán elvetettem.
- Nem te lennél az első, aki teherbe esik a gyógyszer mellett! Előfordulhat! – leguggolt elém és megfogta a kezem. Kétségbe ejtett a gondolta. Nem…nem lehet igaza! Én nem lehetek terhes….

Viki a házavató bulin:
http://i39.tinypic.com/2n67tz6.jpg

Így képzeltem Emiliet, Domi barátnőjét:
http://i42.tinypic.com/16bk4g6.jpg