Egy új élet kezdete - 23. fejezet

Taylor

Sziasztok!

Meghoztam a 23. fejezetet, ami nem lett egy nagyon mozgalmas rész! De megismerhetitek Taylor (amilyen szerintem) egy kicsit.
Képzeljétek már tegnap fel akartam nektek rakni, de nem volt jó az internet! Izgultam is, hogy ma mi lesz, de szerencsére rendben van!
Szóval jó olvasást és kérek sok-sok véleményét!:)
Puszi

Rob még aludt mikor felébredtem. Bevonultam a fürdőszobába, hogy megfürödjek. Éppen, hogy csak elmerültem a finom habok közt, mikor belépett kócosan, álmos fejel.
- Hé, ki akartál hagyni? – méltatlankodott a fürdőszoba közepéről.
- Olyan édesen szuszogtál! – feleltem. – De ha már itt vagy nem akarsz bemászni mellém? – kérdeztem kacéran.

- Mást nem is akarok! – ledobta az alsónadrágját és beült velem szembe és rögtön egy csókért hajolt felém. Megragadtam a tarkóját és szenvedélyesen megcsókoltam, amire vadul válaszolt. Megragadta a csípőmet és az ölébe húzott, mialatt hanyatt dőlt a kádban. Lágy csókokat lehelt az ajkaimra.
- Még jó, hogy ilyen nagy ez a kád! – jegyeztem meg mosolyogva.

- De még milyen jó! – sóhajtotta a melleim közé. Hírtelen lenyomtam a víz alá és nevetve vártam, hogy mikor dugja ki a fejét. Mikor ez megtörtént megrázta csurom vizes haját, amire azonnal lecsaptam, beletúrtam és összekócoltam. – Na megállj csak, ezt visszakapod. – fenyegetett és összehabozta elsőként az orromat, majd így haladt tovább.
- Így jobban tetszem? – kérdeztem, mikor már mindenhol hab borított.

- Nem! – felelte és galád módon lenyomott a víz alá. – Így már jobb. – magamra húztam és elkezdtem csókolni, először a mellkasát – már amennyire értem -, majd a nyakát. Apró csókokkal hintettem be az arcát és végül a száját. Vadul kapott ajkaim után. Nem is kellett sokáig várnom, hogy testünk újból egybeolvadjon.

Elégedett mosollyal az arcomon másztam ki a kádból és a törölköző után kutattam.
- Hm, olyan gyönyörű vagy! – Rob kimászott a kádból és leakasztotta a törölközőt, amit kerestem. Odajött, de nem adta a kezembe, hanem elkezdte leitatni rólam a vizet. Egy-egy területre apró csókokat lehelt.

- Köszi! – feleltem, bár nem tudom mire, hogy megtörölgetett, vagy, hogy közben kényeztetet. Végigsimított újaival a kipirult arcomon és elmosolyodott.
- Szeretem ezt a színt rajtad! – mondta könnyedén.
- Miért is? – kérdeztem. Vállat vont és úgy felelt:
- Mert ez annak a jele, hogy jól teljesítettem! Legalábbis remélem. - elmosolyodott.

- Te mindig jól teljesítesz. – biztosítottam és kacéran végighúztam mutatóujjam a mellkasán egészen a hasa aljáig.
- Biztos? Úgy értem neked mindig jó? – először azt hittem csak viccel, de a fejét elnézve teljesen komolyan kérdezte.
- Igen! Eddig még soha senkivel nem volt ilyen jó! – lehajtottam a fejem zavaromban. Megfogtam az állam és felemelte a fejem.
- Csak biztosan tudni akartam, hogy mindent jól csinálok-e! – mondta.
- Persze! Még annál is jobban! De talán neked…- elhallgattam.

- Nekem mindig jó, ha ezt akartad kérdezni. – elmosolyodott. Én pedig aprót bólintottam. – El sem tudom mondani mennyire, soha nem éltem át ilyet senkivel, mint amit veled szoktam! – apró csókot nyomott a számra. Én pedig fellélegeztem, sosem beszéltünk arról, hogy kinek milyen. Bár azt hiszem mind a kettőnk tudta legbelül a választ. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ha egymás közelében vagyunk, egy napot is nehezen bírunk ki szex nélkül.

- Lemegyünk ebédelni a hotelba, az jó? – kérdezte, miután felöltöztünk.
- Jó! És aztán mész dolgozni? – fordultam felé.
- Jaj, nem mondtam, hogy ma nem megyek forgatni? – nézett rám meglepetten.
- Nem, ezt elfelejtetted közölni! – keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt és durcásan próbáltam nézni. Úgy látszik nem sikerült, mert Rob elmosolyodott.
- Bocsi, úgy emlékeztem, hogy mondtam. – odajött és megpuszilta a homlokomat.
- Ezek szerint ma szabad vagy? – felcsillant a szemem.

- Fogjuk rá! Délután el kell mennem edzeni, mert folyton nyaggatnak, de egyébként igen. – mondta.
- Remek! – mosolyogtam.
- Esetleg eljöhetnél velem, persze csak ha van kedved! – vetette fel.
- Persze, a lényeg, hogy veled legyek. – megöleltem.
- Ha nagyon unod haza is jöhetsz! – ígérte, de én tudtam, hogy akár unom akár nem, ott leszek. Végre nem forgat.

Megebédeltünk a hotel éttermében, majd visszamentünk a szobába, hogy Rob összeszedje ez edző cuccát. Én is elkezdtem bepakolni egy táskába.
- Mit csinálsz? – csodálkozott rám.
- Edzeni megyünk, nem? – vállat vontam és belenyomtam egy pólót a táskába.
- Neked nem kell! – mosolygott.
- De, ha akarok? – kérdeztem meghökkenve.
- Akkor természetesen csináld. De miért is akarod? – húzta fel a szemöldökét. Nagy levegőt vettem és úgy suttogtam:

- Nem árt mozogni. Nem akarok elhízni. – motyogtam. Rob elkezdett nevetni. Szúrósan néztem rá, majd sértetten elindultam kifelé a szobából. Két erős kezével elkapta a derekamat és visszafordított maga felé.
- Ezt nem mondod komolyan!? – próbálta visszatartani a nevetést, de elég nehezére esett.
- De igen! – erősködtem.
- Kicsim, miért híznál el? Mármint eddig sem híztál! – hátrasimított egy előre lógó hajtincset és várta, hogy mit válaszolok.

- Igen, mert otthon, a csajokkal mozgunk. Viszont már nem voltunk egy ideje és most meg itt vagyok és csak eszem… ennek nem lesz jó vége. Te meg kövéren nem fogsz szeretni. – piszkáltam a pólója nyakát. Erre még jobban elkezdett nevetni, megütöttem a vállát, hogy hagyja már abba.

- Ne legyél már buta, nem azért szeretlek, mert vékony vagy! – mosolygott. – Nekem teljesen mindegy, hogy 52 vagy 60 kiló vagy, mert attól még ugyan olyan gyönyörű, okos és kedves leszel! – közelebb hajolt és megcsókolt.
- Akkor jó, de azért ha már ott vagyok én is csinálnék valamit! – ellenkeztem.
- Ahogy akarod! – bepakoltuk még a hiányzó dolgokat és elindultunk edzeni.

A szálloda előcsarnokában Taylorba botlottunk, mint kiderült nem véletlenül.
- Sziasztok! De jó, Viki te is jössz? – mosolygott.
- Igen, szia! – válaszoltam. Beültünk egy taxiba és elindultunk. – Nem tudtam, hogy együtt jártok edzeni! – csodálkoztam.
- Ugyan az az edzőnk, de nem mindig tudunk együtt menni, csak ha mind a ketten, ugyan akkor vagyunk szabadok! – magyarázta Taylor.
Közben megérkeztünk az edzőterembe. Én elmentem a női öltözőbe, ők pedig a férfibe. Gyorsan átöltöztem, de még akkor is később értem oda, mint ők. Már ott vártak rám az előcsarnokban.

- Mehetünk! – megfogtam Rob kezét és bementünk a terembe. Természetesen óriási volt tele gépekkel. Minden gépből volt vagy 6 darab. Nem sűrűn járok edzőterembe, bár volt rá példa hogy ellátogattam, főleg Violával.
- Helló srácok! – egy nagydarab, eléggé kigyúrt fickó jött szembe mosolyogva.
- Szia! – köszöntek egyszerre a fiúk.
- Joe, ő itt Viktória a barátnőm. – mutatott rám. - Ő pedig Joe, az edzőnk! – kezet fogtunk Joeval, majd összecsapta a tenyerét és a futógép felé terelte a fiúkat. Én is felmásztam egyre, de körülbelül tíz perc után feladtam. Joe mosolyogva oda jött hozzám, amíg a fiúk tovább futottak.

- Elég volt? – kérdezte.
- Azt hiszem! – lihegtem.
- Sportolsz valami? – végig nézett rajtam.
- Röplabdázni szoktam, de nem olyan rendszeresen. Mikor gimnazista voltam, akkor rendszeresen, heti kétszer volt edzésem. De mióta főiskolára járok nem igazán csinálom. – feleltem.
- Miért? – csodálkozott.
- Nem sokan vannak, akik tudnak és akarnak is. Ezért heti egyszer szoktunk csak menni. De van, hogy az is kimarad! – mondtam.
- Igazából azért kérdeztem, mert látszott, hogy van valamilyen sportos múltad! – közben ránézett a fiúkra, hogy csinálják-e rendesen.
- Tényleg? – kicsit furcsálltam.

- Igen, a mozgásodból. Meg abból, hogy egész jól használtad a futógépet. Mások ne tud meg hányszor szoktak leesni, mire rájönnek hogy kell vele bánni! – vigyorgott.
- Igen, bár mostanában eléggé kijöttem a gyakorlatból. Láttad, hogy tíz perc után hogy lihegtem! – ittam is egy korty vizet. Erre csak mosolygott.
- Rob nem az a sportember. A futást szereti, de a többi gyakorlatért nincs oda. – váltott témát.
- Igen, tudom hogy nem ez a kedvenc időtöltése. – feleletem.
- Pedig jól megy neki. De tavaly abba kellett hagynia az edzést, mert olyam vékony lett tőle, hogy megijedtünk, hogy elfogy! – nevetette fel.
- Ezt nem is mesélte. - lepődtem meg.

- Igen, de azóta kidolgoztam neki egy másik edzés tervet, ami viszont jó. Sokat erősödött. – folytatta. – Oké, srácok elég lesz! – kiabált és odament a fiúkhoz.
A következő gyakorlat súlyokkal volt. Olyanok voltak, mint az ötévesek, azon versenyeztek, hogy ki tud többet felemelni és nagyon jól szórakoztak. Én is bepróbálkoztam egy láberősítő géppel, de az sem ment túl jól, így véglegesen feladtam a dolgot. Leültem egy hasizom padra és onnan figyeltem a srácokat. Jól szórakoztam, minden gyakorlatnál megtalálták a szórakozást, és, hogy hogyan lehet versenyezni. Közben pedig az erőlködéstől nagyon vicces fejeket vágtak.

- Viki! – integetett Taylor, hogy menjek oda. Felkeltem és odasiettem hozzá. – Tudnál nekem segíteni? – kérdezte.
- Én? Miben? – csodálkoztam. Leült a szőnyegre.
- Hasizmot kell csinálnom és fogni kéne a lábamat, hogy ne lendüljön fel. – magyarázta.
- Persze! – elhelyezkedett, én pedig a bokájára támaszkodtam és nyomtam lefelé. Jó erősen kellett tartanom, hogy nem mozduljon, miközben a felüléseket végezte. Nekem egy kis karmunka, gondoltam, ha már úgysem csinálok semmit.

Elég sokáig bírta, addig az edző Robbal foglalkozott.
- Látom van segítséged Taylor! – jött oda Joe.
- De még milyen! – mosolygott Taylor.
- Remek, akkor adok nektek egy másik feladatot. Ezt nők szokták csinálni, de hasznos, mert nagyon jól erősíti a hasfalat. – leguggolt és úgy magyarázott tovább. – Viktória, kérlek állj Taylor feje fölé. – intette, én pedig engedelmeskedtem. – Tay fogd meg Viktória bokáját és emeld fel a lábad. Te pedig erőből lökd le. – mondta nekem. – Taylor, neked a talaj felett három centivel kell megtartanod, nem teheted le, majd emeld vissza, hogy Viktória megint le tudja lökni. – elvégeztük egyszer, hogy lássa jól csináljuk-e. – Ez az! Folytassátok! – utasított minket és visszament Robhoz.

- Bírod még? – kérdeztem a sokadik ismétlés után.
- Persze! – mondta és tényleg nem úgy tűnt, mint aki elfáradt. – Kemény vagyok! – vigyorgott. Egy idő múlva az edző oda kiáltott, hogy elég lesz. – Ezt fogd meg! – bekeményítette a bicepszét és oda tartotta. Megfogtam és eltátottam a szám.
- Nem semmi! – csóváltam a fejem elismerően. – Sok időbe telet? – kérdeztem.
- Annyira nem. Tudod, ez mind a film miatt kellett. – mondta.
- Miért? – csodálkoztam.

- Vérfarkast játszom és póló nélkül kell rohangálnom. – mosolygott. – Meg az első film után le akartak cserélni, de én felpakoltam magamra 14 kiló izmot, így meg kellett tartaniuk, nem volt kifogás. – vigyorgott.
- Értem! Le akartak cserélni, mert nem voltál elég izmos? – mosolyogtam.
- Így is mondhatjuk. De legfőképp, azért, mert a könyvben Jacob elég nagy átalakuláson megy keresztül, mikor átváltozik. Aztán gondolom nem hitték el, hogy képes vagyok erre. De akartam ezt a filmet, így elkövettem mindent. – felelte őszintén.

- Minden elismerésem a tiéd, Taylor! – veregettem meg a vállát. Elnevette magát. – Mi az?
- Bírlak téged, nagyon jó fej vagy! – vigyorgott.
- Öhm, köszi! Én is téged! – tényleg így volt, kedveltem, tetszett ez a gyermeki őszinteség, ami még benne volt. De amellett látszott rajta hogy egy kiforrott személyiség.
- És Robbal is csodákat műveltél. Mindig is bírtam őt, de mióta veled van egész más. Azt hiszem most az igazi Rob! – mosolygott. – Most már értem miért van oda érted ennyire, tényleg csodás vagy! – bókolt. Kicsit zavarba is jöttem.
- Ez kedves tőled. – lehajtottam a fejem.
- Nem akartalak zavarba hozni! – vigyorgott. Ami a szívén az a száján, gondoltam, de pont ez volt szimpatikus benne.

- Éppen a barátnőmet próbálod lenyúlni, Taylor? – halottam meg Rob hangját magam mellől. Felnéztem és ott mosolygott mellettem.
- Igyekszem, de nem igazán járok sikerrel! Túlzottan magadba bolondítottad. – felelte Taylor mosolyogva és fejcsóválva.
- Hm, ezt öröm hallani! – átkarolta a derekamat és megcsókolt.
- Figyi, van kedvetek este eljönni vacsizni? – kérdezte Taylor.
- Persze! – vágtam rá azonnal.
- Hova? – érdeklődött Rob. – Csak hármasban? – folytatta vigyorogva, mintha tudna, vagy sejtene valamit.

- Igazából négyesben! Van egy csaj aki eléggé bejön, aztán most hajtok rá. – mosolygott.
- Ki? – Rob nagyon kíváncsi volt.
- Selena! – mondta Taylor szégyenlősen.
- Ő az a lány, akivel a múltkor voltál a bárban, mikor összefutottunk, igaz? – kérdeztem rá, mert úgy rémlett őt Selenának hívták.
- Igen, tényleg te már ismered! – mosolyodott el. – Mi a véleményed róla? – kérdezte.
- Hu, hát mivel egy szót sem váltottunk a bemutatkozáson kívül nem tudom, de aranyosnak tűnik! – mondtam.

- Ezek szerint csak én nem ismerem! – vonta le a helyes következtetést Rob.
- Meg még egy jó páran! – nevetett Taylor, mire mi is rákezdtünk. – De szeretném, ha megismernéd te is, Rob!
- Szívesen! – látszott Robon, hogy örül neki.
- Elmegyek Selenáért és találkozzunk 8-kor az étteremben! – vetette fel Taylor. Rábólintottunk. Még volt pár feladatuk, aztán a két óra hosszú edzés után visszaöltözünk és elindultunk hotelba.

- Akkor este! – intette Taylor és kiszállt a második emeleten.
- Fél öt van, még tudunk kicsit pihenni, aztán kezdhetünk öltözni! – mondta Rob és leroskadt az ágyra.
- Pihenj csak, én addig olvasok! – nyomtam egy puszit a szájára és elindultam a nappali felé, de elkapta a karomat.
- Olvass itt! – nyögte és lerántott maga mellé az ágyra.
- Megvárom még elalszol, aztán elkezdek olvasni! – ajánlottam. Bólintott, a mellkasára húzott és közben a lábával feltornázta a pokrócot, hogy ránk húzza. Aztán nem tudom mi történt.

Úgy látszik én is elaludtam egy picit, gondoltam, mikor konyítottam a szemem. Vagy mégsem picit? A szoba már sötét volt, így gyorsan az óra felé pillantotta.
- Atya ég! – kiáltottam és lerúgtam a takarót, hogy kimásszak Rob karjából.
- Mi az? – hunyorogva nyitotta ki a szemét.
- Fél hét múlt, Rob! El kell kezdenünk készülődni. – felpattantam mellőle, de azt sem tudtam mivel kezdjem.
- Oké, amíg te lezuhanyozol elszívok egy cigit, aztán én is megyek a fürdőszobába. – felült az ágyon és a szemét dörzsölgette.

- Jó! – berohantam a fürdőbe és nagyon igyekeztem. – Mehetsz! – vágtattam ki a szobába. Rob elindult, de megállt mellettem és megcsókolt. Aztán bevonult zuhanyozni. Gyorsan kiválasztottam, hogy mit vegyek fel és kész is voltam, mire Rob kijött. Újra a fürdőbe mentem sminkelni.

Rekordidő alatt készültünk el, így szerencsére oda értünk a megbeszélt időpontra.
Belépve az étterembe azonnal kiszúrtuk Taylor, aki a kezével hadonászva jelezte, hogy hova menjünk.
- Sziasztok! – az arcán boldog mosollyal fogadott bennünket. – Selena, Vikit már ismered! És ő Rob! – bemutatkoztak egymásnak, majd leültünk velük szemben. Amint elhelyezkedtünk a pincér jött is, hogy felvegye az italrendeléseket.
- Hogy ismerkedtetek meg? – tettem fel a kérdést, ami a leginkább izgatott.
- Selena is itt forgat Vancouverben, aztán egyik este összefutottunk és elkezdünk beszélgetni! – felelte Taylor.
- Ezek szerint te is színész vagy? – csodálkoztam, nem emlékszem, hogy hallottam volna a nevét, de még csak az arca sem ismerős.

- Igen! – mosolygott.
- Oh, láthattalak valamiben? – érdeklődtem udvariasan.
- Esetleg! Talán a legismertebb, amiben játszottam az egy sorozat. A címe, Varázslók a Waverly Helyről. – mondta szerényen.
- Igen, erről már hallottam! – mosolyogtam, bár nem úgy tűnt, mint akit zavarja, hogy nem ismerem fel.
- Tényleg? – nézett rám meghökkenve Rob.
- Persze, az unokahúgom egyik kedvence. Szokott róla mesélni! – feleltem természetesen. – De a Hannah Montana-ról többet tudnék mondani! – viccelődtem.

- Abban is játszottam, persze csak vendégszereplő voltam. – na ezzel megfogott nem gondoltam, hogy volt benne. Bár annak legalább láttam egy- két részét - hiszen az unokahúgom őt éves és imádja ezeket-, de ő nem hinném, hogy abban benne volt.
- Nah, ezt én sem tudtam! – csodálkozott Taylor. Aztán szerencsére más témára terelődött a beszélgetés. Igen kínosan éreztem volna magam, ha még megemlítek pár ehhez hasonló gyerekműsort és közli, hogy azokban is játszott, nekem meg fogalmam sincs kicsoda. Különben is jobban érdekelt, hogy milyen ember, nem pedig az, hogy fel tud-e még sorolni pár sorozatot, amiket én úgysem ismerek.

Az, hogy megérdemli-e Taylor figyelmét. Igazán megkedveltem a srácot, őszinte és tiszta lelkű, csak egy hozzá hasonlót érdemel. Amint értelmesebb irányt vett a beszélgetés, már tudtam, hogy Taylor teljesen oda van érte. Látszott rajta, csak úgy itta a szavait. A lányon is látszott, hogy kedveli, de koránt sem annyira, mint Taylor. Viszont kedves volt és értelmesnek tűnik. És nem utolsó szempont, hogy Taylorral nagyon jól mutatnak együtt.
Fél tizenegykor aztán elbúcsúztunk tőlük. Taylor hazakísérte Selenát, mi pedig Robbal elindultunk vissza a szállodába.

Út közben megosztottuk egymással a véleményünket Selenáról, majdnem teljesen ugyan azokat gondolta, mint én. Kivéve azt, az ici-pici eltérést, hogy neki nem igazán volt szimpatikus a lány, mint ember.
- Holnap Jackson, Nikki, Ashley és Taylor átjönnek hozzánk. Nem baj? – kérdezte, miközben beterelt a szobaajtón.
- Viccelsz? Örülök neki! – a nyaka köré fontam a karjaimat és egy csókért ácsingóztam, de nem adta meg.

- Hétfő este elviszlek valahová, hogy bemutassalak valakinek.– mosolygott titokzatosan.
- Hova? És kinek? – gondoltam hátha elárulja.
- Az meglepetés! – vigyorgott. Morcosan néztem. – Rendben. Van egy gyerekkori barátom, aki egy ideje itt él. De csak ennyit!- Gondoltam, hogy úgysem árul el többet, már ennek is örülhetek. De nem is érdekelt, mert ajkát az enyémre nyomta és a szoba felé kezdett hátrálni velem.

Itt vacsoráztak este(Cru):

http://i47.tinypic.com/2n2080j.jpg

http://i45.tinypic.com/10gms6c.jpg