Egy új élet kezdete - 29. fejezet

Rob legjobb születésnapja

Sziasztok! Meghoztam nektek a 29. fejezetet, amiben Rob életének, két legfontosabb nője összefog, és együtt szereznek meglepetést kedvencünknek. Remélem tetszeni fog.
És akkor papagájkódom egy kicsit! Nagyon örülnék sok véleménynek! Szeretném, ha írnátok!
Jó olvasást.


- Csak nincs valami baj? – kérdeztem ijedten.
- Nem, minden rendben. Csak biztos tudod, hogy Robertet nem engedték haza a születésnapjára a sok munka miatt. – folytatta.
- Sajnos tudom! – válaszoltam.

- Nos, arra gondoltam, ha Ő nem tud jönni, akkor én megyek. Esetleg te nem beszéltél vele ilyesmiről, mármint, hogy kimennél hozzá? – érdeklődött.
- Igazság szerint nem. Nem kért, talán a főiskola miatt és szégyellem, de nekem sem jutott eszembe! – mondtam bűnbánóan.

- Biztos, az elfoglaltságaid miatt nem vetette fel. Viszont tudom, hogy másra sem vágyik jobban, mint, hogy te ott legyél. Szóval, ha esetleg pár napra el tudsz szakadni az itteni teendőidtől és ebből nem lesz gondod, örülnék, ha velem tartanál! – ajánlotta kedvesen. Igazság szerint másra sem vágyom jobban, mint, hogy Robbal legyek.
- Természetesen nagyon szívesen veled tartok és köszönöm, hogy gondoltál rám! – hálálkodtam.

- Már bátorkodtam lefoglalni két jegyet 13.-ára, a reggel 9 órás járatra. Szerencsére közvetlen, így már, este 6-ra ott leszünk, ha az időeltolódást is beleszámítjuk. Ugye nem baj? Úgy voltam vele, hogy maximum majd valamelyik lányom elkísér, ha te nem érsz rá! – mentegetőzött, holott erre nem volt semmi szükség.
- Ugyan, sőt örülök, hogy ilyen előrelátó voltál! Köszönöm szépen és mikor tudnék beugrani a pénzel? – tértem az anyagiakra.

- Természetesen semmikor! Ez az én ajándékom a fiamnak, hogy magammal viszlek! – nevetett.
- Vállalom, hogy leszek az ajándékod – mosolyogtam én is -, de ragaszkodom hozzá, hogy kifizessem a jegyet! – akadékoskodtam.
- Nem. – válaszolta röviden.

- Clare, kérlek! Nem érezném jól magam, ha te fizetnéd az enyémet is. – folytattam. Nagy sóhajt hallottam, majd folytatta.
- Ahogy akarod. Akkor mit szólnál, ha együtt mennénk el a jegyekért? Holnap délelőtt jó lenne neked? – kérdezte.

- Igen. Akkor érted megyek tízre, rendben? – mondtam és feljegyeztem egy papírra, biztos ami biztos.
- Remek. Akkor várlak! Szervusz, szívem! – köszönt el kedvesen.
- Szia és köszönöm! – tettem le a telefont.
Azonnal elújságoltam a lányoknak a remek hírt. Nagyon örültek neki, remélem Rob is fog.


Másnap délelőtt a megbeszélt időben csengettem a Pattinsonházban. Clare mosolyogva nyitott ajtót és már indultunk is.
- Tudod, azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha Robnak nem szólnánk, hogy jössz és meglepetés lenne! – vetette fel az ötletet Clare, ami nekem nagyon is tetszett.
- Én benne vagyok. – mosolyogtam.

- Rob azt mondta vacsorázni megyünk és jönnek a barátai is. Megjelenhetnél ott meglepetésként! Mit szólsz? – kíváncsiskodott.
- Nagyon jó és még fel is hívom telefonon, mikor már vacsoráztok és boldog születésnapot kívánok neki, aztán megjelenek! – terveztem tovább a meglepetés menetét. Clare helyeselt az ötletemre.

Közben megérkeztünk és átvettük a jegyeket.
Mikor haza vittem Claret, behívott magukhoz. Lizzy volt csak otthon, aki rögtön rohant és megölelgetett. Majd mikor megtudta, mit tervezünk minden részletet tudni akart. Clare a lelkére kötötte, hogy még véletlenül se szólja el magát Rob előtt, semmi megjegyzés, mikor beszélnek.

Lizzy megígérte, hogy hétpecsétes titok marad és szerinte ez lesz a legjobb ajándék Robnak. Mármint, hogy én is megyek. Azt mondja, mikor beszél Robbal, alig jut szóhoz, mert folyton rólam beszél. Szégyenlősen lehajtottam a fejem, de biztosított róla, hogy ez őt nem zavarja, sőt örül, hogy az öccse boldog végre.

Mondta, hogy Viktoria, Rob másik nővére is alig várja már, hogy megismerjen, mert Ő is sokat hall rólam. Én is szeretném már megismerni őt.
Miután belém tömtek egy csomó kaját, és Lizzyvel megsétáltattuk Rob kutyusát, elindultam haza.

Gyorsan teltek a napok, a sok vizsgától fel sem tűnt, hogy repül az idő. Már csak azt vettem észre, hogy 13.-án reggel behúzom a bőröndömön a cipzárt.
Elköszöntem a lányoktól és elindultam a rám várakozó taxihoz.

Clare már a reptéren várt rám és mikor oda értem elindultunk a check in pult felé.
Szerencsére a gép nem késett és minden rendben volt. Clareel jól elszórakoztattuk egymást, Rob gyermekkoráról mesélt nekem kicsit többet. Aztán kicsit aludtunk is és már csak arra lettünk figyelmesek, hogy bemondják az érkezést Vancouverbe. Kicsit kómásan lekászálódtunk a gépről, levadásztuk a csomagjainkat és elindultunk taxit fogni.

Mielőtt megérkeztünk volna a szállodába, Clare felhívta Robot, hogy megbizonyosodjon róla, nincs itt és nem bukunk le.

A recepción kiderült, hogy Rob már lefoglalt egy szobát az édesanyjának. Clare csak mosolyogva megjegyezte a liftben, hogy csak azért nem kért szobát még, mert feltételezi Robbal szeretnék aludni majd. Elpirulva bólogattam.

Míg egyetlen szerelmem nem tudja, hogy itt vagyok, addig Clare szobájában lesz a helyem, vagyis estig.
Már hét óra is elmúlt, mire feljutottunk a szobába. Majd nyolckor valaki kopogott. Clare megkérdezte ki az. Rob volt. Én villámsebességgel rohantam a fürdőbe, minden cuccommal, nehogy lebukjunk.

Nagyon nehezemre esett bent maradni, mikor meghallottam a hangját. De szerencsére sikerült leküzdenem a vágyat, hogy most azonnal kirohanjak. Azzal győzködtem magam, hogy sokkal nagyobb meglepetés lesz így.

Nem marad sokáig szerencsére, mert nem éreztem valami jól magam ott. Csak megbeszélte Clareel, hogy kilencre legyen a recepción, mert akkor indulnak.
Volt másfél óránk elkészülni.

Reméltem, hogy Rob nem érzi, úgy hogy megfeledkeztem a születésnapjáról, mert nem hívtam. Hiszen fogalma sincs mit tervez ez a két ördögi nő.
Clareel felváltva voltunk a fürdőszobában, és mikor Ő elment én még akkor is készülődtem. Felvettem egy külön erre az alkalomra vásárolt mini ruhát, kisminkeltem magam és a hajam pedig kivasaltam.

Háromnegyed tízkor elindultam a helyszínre. Ahogy megbeszéltem Clareel, csak a jelre hívom fel Robot és megyek be a terembe. A jel, pedig a szülinapi torta betolása volt.
Az ajtóból figyeltem az eseményeket, majd mikor a tortát kitolták hívtam Robot.

- Szia Kicsim! – szólt bele örömmel teli hangon, és mivel láttam is hozzá szemtanúja is voltam az örömének.
- Boldog születésnapot szerelmem! – mondtam és közben mosolyogva figyeltem őt, ahogy a tortát nézegeti maga előtt.
- Köszönöm! Hogy vagy? – kérdezte.

- Jól. Te mit csinálsz? – tereltem a lényegre.
- Hát, eljöttünk páran vacsorázni és épp most hozták ki a tortámat! Képzeld anya eljött Vancouverbe! – mondta és közben Clare mosolygott.

- Ez remek milyen kedves tőle! Fújd el a gyertyát a tortádon, ha már nem láthatom, legalább had halljam! És ne felejts el kívánni! – mosolyogtam és közben besétáltam a terembe, lassan haladtam, egyre közelebb hozzá.
- Rendben, akkor háromra fújom! Egy… kettő… három… - pont, mikor elfújta, akkor értem elég közel hozzá, ahol megálltam.

- Remélem teljesül a kívánságod! – mondtam a telefonba, mire megfordult. Egy pillanatra meglepődött, majd kinyomta a telefont, az asztalra hajított és sietősen felém indult. Felkapott és megpörgetett, majd lerakott és szorosan ölelt, csókolgatott. – Boldog születésnapod édes! – suttogtam, mikro szóhoz jutottam.

- Ennél boldogabb nem is lehetne! – nevetett és megcsókolt. Nyelvünk hamar megtalálta egymást és élveztük az újratalálkozás édes pillanatát. – Hogy… hogy lehet, hogy te itt vagy? Miért nem tudtam? – értetlenkedett, mikor abbahagytuk a csókot.
- Ez az én meglepetésem, fiam! – magyarázta Clare és megölelte.

- Akkor köszönöm. Ennél jobb születésnapi ajándékot nem is kívánhattam volna. – mosolygott az édesanyjára. Clare fogta a fényképezőgépet és felém tartotta.
- Kérlek, készíts rólunk egy fotót! – kérte. Elvettem gépet és kattintottam. Aztán átvette és Robot mellém tolta. – Most rólatok! – Rob átkarolta a derekamat és Clare elkészítette a képet. Viola örülni fog, lesz még kép az albumába, bár ez nem paparazzi kép, de biztos ezt is beteszi!

- Viki! – rohant felém Nikki és mint egy atombomba csapódott nekem. Megölelgettük egymásat, majd a többiek is szépen sorjában köszöntöttek. Még Kristen is! Rob egy pillanatra sem engedett el, az asztalnál is az ölébe ültetett és így ettük a tortát.

- Még mindig alig hiszem el, hogy itt vagy! Álmodni sem mertem róla. Azért nem is kérdeztem, hogy eljössz-e, mert azt hittem vizsgáid nagyon lekötnek. Nem akartam, hogy esetleg rosszul érezd magad, ha nem tudsz eljönni és azt hidd, megsértettél. – vont közelebb magához.
- Szerencsére, ezen a héten nincs vizsgám. De ha lenne is itt lennék! – csókoltam meg.
- Az fontosabb. – simított végig a hátamon.
- Nekem nem! – ölelgettem. Erre már nem válaszolt, csak közel tartott magához.

Rob nem volt hajlandó engedni, hogy felkeljek az öléből, csak ha cigizni mentünk, de akkor sem engedett el. Vagy a kezem fogta, vagy a derekamnál fogva, tartott maga mellett.

Nikkivel is csak Rob öléből tudtam társalogni, majd mikor megelégelte, közölte, hogy menjek ki vele cigizni. Rob fintorgott egy sort, de végül engedett Nikkinek, aki csúnyán nézett rá.

Nagyjából csak csajos dolgokról volt szó. Nem értette, hogy bírom Rob nélkül ilyen sokáig. Mondtam, hogy nehezen, de mikor találkozunk nagyon jó érzés. Megjegyezte, hogy nem csodálja, hogy bírjuk, mert úgy látja a mi szerelmünk nagyon erős, és még nem nagyon látott ilyet.

Aztán szó esett róla, hogy szeretne Parissal Londonban tölteni pár napot és szeretné, ha akkor én is megismerném. Nagyon örültem neki, és felajánlottam, hogy szívesen megmutatom nekik a város, amit érdemes megnézni.

Mire visszamentünk a hangulat a tetőfokára hágott. A fiúk egyre jobban érezték magukat és nagyon nevettek. Clare csak a fejét csóválta, így úgy gondoltam valami nem anyák fülének való témára terelődött a beszélgetés. De nem tudtuk meg miről volt szó.

Az én fő ajándékom még hátra volt, otthon terveztem oda adni neki. Itt volt az ideje, hogy elinduljak előkészíteni.

Azt mondtam Robnak, hogy fáj a fejem és ledőlnék. Azonnal mondta, hogy akkor megyünk. De én nem akartam, hogy jöjjön, még nem. Megcsókoltam és kértem, hogy maradjon, élvezze még egy kicsit a születésnapját, én a szobában fogom várni.

Elköszöntem a többiektől is és Calareel az oldalamon távoztam.
Áthoztam a dolgaimat Claretől és hozzáfogtam a készülődéshez. Elővettem a Londonból hozott pezsgőt és behűtöttem.

Előkerestem a gyertyákat és mécseseket is, majd a bejárattól kiraktam vele egy, a háló felé vezető utat, egész az ágyig. Raktam a halóban a két éjjeli szekrényre is, majd bevonultam a fürdőszobába. Felvettem a szexi fehérneműt, amit szintén erre az alkalomra vettem.

Kimentem és meggyújtottam az összes gyertyát és mécsest, ami romantikus, de ugyan akkor sejtelmes félhomályba burkolta a szobát. Elővettem az időközben lehűlt pezsgőt meg két poharat. A poharakat a megtöltöttem pezsgővel, felmásztam az ágyra és kezemben a poharakkal egy szexi pózban elhelyezkedtem. Tudtam, hogy elég sokat szöszmötöltem és Rob is nemsokára megérkezik.

Igazam lett. Nem telt bele öt percbe és hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd néhány másodperc múlva becsukódik. Egyszer csak megjelent és megállt a kivilágított út közepén. Elmosolyodott, pulóverét ledobta a kanapéra és az ágy mellé sétált.

- Nekem? – kérdezte meglepetten és mosolyogva.
- Neked! – viszonoztam mosolyát. Leült az ágy szélére és én felé nyújtottam az egyik pezsgős poharat. Elvette és koccintottunk.

- Rád! – mondtam.
- Ránk! – javított ki. Megittuk a pohárban lévő pezsgőt, majd megcsókolt, vadul beletúrva hajába, húztam magamhoz közelebb. Keze lecsúszott a hátamról és lejjebb halad. Szerettem volna még nyújtani a pillanatot, ezért elhúzódtam tőle.
Rájöhetett, mit tervezek, mert elmosolyodott.
- Nagyon szexi vagy! Tetszik ez a fehérnemű! – dicsérte az ő tiszteletére vásárolt darabot.

- Igazán? – kérdeztem és a pezsgősüvegért nyúltam. A számhoz emeltem és úgy ittam, hogy melléfolyón. Végig a dekoltázsomon. Elvettem az üveget és egy szexi pillantással Robra néztem, akinek épen, hogy csak nem folyt a nyála. Azonnal kapott a lehetőségen, és lassan lenyalta rólam a pezsgőt, a dekoltázsom aljától, a számig. Forró csókban forrtunk össze, amit megint megszakítottam.

- Pezsgőt, még? – érdeklődtem. Nyelt egy nagyot, de csak egy bólintásra futotta neki. Egy szexi mozdulattal lehámoztam magamról a fehérnemű fűzőrészét, majd fogtam az üveget és a tartalmából folyattam a hasamra. Robnak sem kellett több, az utolsó cseppig eltüntette rólam.

Közelebb húzódtam hozzá, egy újabb csókra, amit hevesen viszonzott. Fogtam és levettem róla a pólóját. Kikapcsolta a melltartómat és elhajította. Most Ő nyúlt a pezsgőért. Az egyik mellemre öntött egy kisebbe adagot és lenyalta róla, kicsit több időt töltött itt, de nem bántam. Hangos nyögéssel válaszoltam kényeztetésére. A másikkal is megismételte ezt a műveletet, majd az ajkaimhoz tért vissza.

Hanyatdöntöttem és meztelen felsőtestét kényeztettem szám és nyelvem segítségével. Lejjebb is haladtam és becses kincsének is örömet okoztam. Rob hangos nyögésekkel adta a tudtomra, élvezetét. Visszahúzott magára és most ő indult el egyre lejjebb. A bugyim az útjában állt és a kelleténél kicsit hevesebb mozdulattal szabadított meg tőle, így a legújabb darabom hangos reccsenéssel megadta magát.

- Bocsi! – Rob bűnbánóan felnézett rám. – Kiengesztellek! – mondta gyorsan, én még válaszolni sem tudtam a „bocsi”-ra. A kiengesztelés elég hatásos volt. Visszakaptam az édes kínt és én is legalább olyan hangosan nyögtem, mint ő tette korábban.

Újra magamon éreztem testét és lágyan simogattuk és csókolgattuk egymást. Aztán az érintések egyre vadabbak és a csókok egyre hevesebbek lettek. Mikor már nem bírtuk tovább türtőztetni magunkat, Rob belémcsúszott, mire mind a ketten felnyögtünk. Lassan mozgott, majd kicsit gyorsította, amit én készséggel követtem.

Óvatosan feltérdelt - engem tartva -, és az ölébe ültetett, ezzel átadva nekem az irányítást. Hangosan nyögtem és eszeveszett ritmust diktáltam, ami úgy tűnt Robnak sincs ellenére. Így ülve, pont jól hozzáfért a melleimhez kezével és nyelvével is, amit ki is használt, ezzel is fokozva élvezetemet.

A végére már alig kaptam levegőt, úgy szorítottam Rob karját, hogy szerintem be is lilult. Ha az nem is, a háta biztosan megsínylette a körmeim munkáját.


Teljes boldogságban hullottam vissza az ágyra és próbáltam levegőhöz jutni. Rob mellém gördült és a hasamat simogatta, miközben kedves szavakat suttogott a fülembe. Ezek a szavak, csak még szebbé tették a pillanatot, majd megszólalta:
- Kétségkívül ez volt életem legjobb születésnapja! – mondta még mindig kicsit zihálva.
- Akkor jó! – mosolyogtam és megcsókoltam.
Miután lenyugodtunk, a mellkasára húzott és úgy aludtunk el, egymást ölelve.

Viki így nézett ki a szülinapon:
http://i48.tinypic.com/2bb993.jpg

A bulin készült fénykép Robról és Vikiről:
http://i47.tinypic.com/35arr7m.jpg

Viki és a fehérnemű:
http://i49.tinypic.com/6dybd5.jpg