Story About A True Love - Robert Pattinson Fanfiction

Megérzés

Jó estét mindenkinek! Igen, estét…tudom, hogy későn hoztam, de 8-ra értem haza volt még egy kis dolgom és még át is kellett nézni mielőtt felrakom! De a lényeg, hogy itt van, mert megígértem, hogy ha rendesen véleményezitek az előzőt, akkor hamarabb jön a kövi.!:) És cukik voltatok, mert írtatok, ezúton is köszönöm mindenkinek, aki szánt rá egy kis időt és írt!

Ésss azért is kapjátok, mert a számláló ma elérte az 1000-et!!! 1000-en jártatok már az oldalon!! :)Ezt is köszönöm Nektek!!!:)

Szóval, olvashatjátok a 17. fejezetet, melyben Viki megismerheti a Twilight Cast-et!:) Kiderül hogyan fogadják, ki az aki örül és ki az aki nem…
Véleményt megint jó sokat szeretnék!!! Kérlek, kérlek, kérlek!!:)
Jó olvasást. Puszi!!!

Alig tíz perc múlva már a folyosón vártunk a liftre.
- Hm, nem is késünk olyan sokat! – mondta, mialatt beszálltunk a közben megérkezett liftbe.
- Ennyit se késnénk, ha nem akarsz minden áron elcsábítani! – mosolyogtam rá. Erre csak elfintorodott.


Kézen fogva haladtunk a szálloda bárja felé. Egy férfi az ajtóban illedelmesen köszöntött minket és kinyitotta nekünk az ajtót. Ahogy beléptünk a bárba, olyan érzésem volt, mintha egy amerikai gengszterfilmbe csöppentem volna.



A bár fával beborított falait, amit sejtelmesen megvilágítottak a halvány lámpafények teljesen el tudtam volna képzelni egy keresztapához hasonló film egyik helyszíneként. A berendezés pedig csak fokozta a hatást. Már csak a szivarfüst hiányzott egy tökéletes díszlethez.

- Ott vannak! – indult el egy asztal felé Rob, ami körül egy nagyobb csapat ült.



Mikor észrevették kézen fogva közeledő párosunkat, az addig vidáman nevetgélő és beszélgető társaságra síri csönd telepedett és kikerekedett szemekkel bámult mindenki. Kivéve egy valakit. Egy lányt, aki azonnal felpattant és elénk lépett.
- Végre, már annyira vártam, hogy megismerjelek! – ölelt át hevesen, amit én kicsit tétovázva ugyan, de viszonoztam.


- Viki! Ő Nikki! – mosolygott Rob mellettem óvatosan, mintha attól tartott volna, hogy kellemetlenül érzem magam.
- Jaj, tényleg, milyen hülye vagyok! Bemutatkozni meg elfelejtek! – szabadkozott. – Nikki Reed vagyok! – mosolygott.
Már épp válaszolni akartam, de Rob vette át a szót.


- Nos, srácok, ő itt a barátnőm Viktória! – mosolygott és büszkén húzott az oldalához. Mindenki csak bámult ránk a megdöbbenéstől, kivéve Nikkit, aki mosolygott, hiszen ő már tudta. Először senki sem szólt egy szót sem, majd végül valaki megtörte a csendet:


- Aszta, hát nem semmi! – nézett végig rajtam elismerően egy nagyobb darab barna hajú fickó, Rob csak egy szúrós pillantást lövellt felé. – Olvastam, hogy valami csajjal láttak, de én már nem hiszek a pletykalapoknak! – legyintett vigyorogva. Ezek szerint ő lesz Kellan, Rob mesélt róla pár dolgot, többek közt az is, hogy ami a szívén az a száján. Rob csak a szemét forgatta és oda súgott nekem, hogy: „ne is figyelj rá”.



Mindenkit bemutatott, én pedig igyekeztem megjegyezni a neveket. Mindenki kedvesen mosolygott. Kellan, Jackson, Ashley és Nikki közvetlenül fogadott, kivéve egy valakit. Ő pedig nem más volt, mint Kristen.



Csak bámult ránk megfejthetetlen arckifejezéssel. Teljesen közömbösen nézett vagyis talán egy valamit ki tudtam szűrni belőle és az a csalódottság volt. Pedig ott állt mellette a barátja is, Michael. Aki szintén mosolygott és számomra érhetetlen, hogy miért, de az arcán hálás mosoly volt, mintha megkönnyebbült volna.



A többiek leültek és Robbal mi is erre készültünk, mikor befutott még valaki!
- Bocsi a késésért! – mondta zavartan. Én pedig rögtön felismertem.
- Áh, Taylor, had mutassam be a barátnőm! – mosolygott Rob. Taylor először meglepetten nézett rám, majd elmosolyodott.
- Hé, mi már találkoztunk! Taylor vagyok. – mosolygott tovább, úgy látszik ő is felismert.


- A lift! – mondtuk teljesen egyszerre pár másodperccel később.
- Egyébként Viktória! – nyújtottam felé mosolyogva a kezem és kezet fogtunk.
- Mi? – Rob értetlenül kapkodta a fejét köztünk.
- Ma, a forgatás után rohantam a lifthez, ami majdnem becsukódott, de Viktória megnyomta a stop gombot, így neki köszönhetően elértem! – mosolygott megint. – Ő a megmentőm! – nevetett.



Az asztal körül székek is voltak és volt egy félkör alakú párnázott padrész. Leültem Nikki mellé a „padra”, akinek a másik oldalán Taylor foglalt helyet. Mellém Rob csusszant be és rögtön átkarolt.
- Nikki te tudtad és nekünk nem szóltál? – kérdezte szemrehányóan Ashley. Nikki zavartan mosolygott.
- Igen, de csak azóta tudom mióta elkezdtünk forgatni! – vágta ki magát.
- Az is elég! – pufogott tovább Ashley.


- Nem mindegy! – nézett rá teljesen nyugodtan, azt hiszem Jackson. – A lényeg, hogy végre megismerhetjük! Tényleg, hogy ismerkedtetek meg? – kérdezte mosolyogva.
- Egy közös barátunk által ismertem meg Vikit! Vagyis a legjobb barátom által. – javította ki magát. - Elmentem vele egyik este szórakozni, hogy bemutasson a barátnőjének. A barátnője pedig hozta magával Vikit és nekem már az elején egyértelmű volt, hogy akarom őt! – mosolygott rám és egy puszit nyomott az arcomra. Én is elmosolyodtam és kicsit zavarba is jöttem.


- Hát, csak gratulálni tudok tesó! – vigyorgott Kellan, aki cserébe egy oldalba vágást kapott Ashleytől. Rob hálásan rámosolygott a lányra.
- Mióta is vagytok együtt? – szólalt meg az, akinek nem gondoltam, hogy a mai estén hallom a hangját. De még mindig ugyan olyan nemtörődöm fejjel szegezte nekem a kérdést.


- Február eleje óta! – válaszoltam. Csak egy szemöldök felhúzással válaszolt. Elég kínosan éreztem magam, nem igazán esett jól Kristen viselkedése. Még csak nem is ismer. Viszont Robertet nem úgy tűnt, mintha zavarná. Teljesen zavartalanul mosolygott tovább.
- Jaj, én annyira örülök nektek! – törte meg a kínos csendet Nikki, egy angyali mosollyal az arcán és bizonyítékként megszorította a kezem.


Ahogy az italok fogytak, úgy oldódott a hangulat is. Kellan állandó viccekkel szórakoztatta a társaságot, amin mindenki nevetett, kivéve persze egy embert. Ő végig csak ott ült és külön beszélt hol Ashleyvel, hol Jacksonnal, néha megcsókolta Michaelt, de azt is teljesen érzelem mentesen és csakis a barátja kezdeményezésére.


Rob és köztem viszont egész éjjel szikrázott a levegő, igazából mind a ketten azt vártuk, hogy végre felmehessünk a szobába és csak egymással foglalkozhassunk. Néha eluralkodott rajtunk a vágy és röviden, de annál szenvedélyesebben megcsókoltuk egymást.



Sokat beszélgettem Nikkivel, akit nagyon hamar megkedveltem, és ez a szimpátia kölcsönös volt. Nagyon kedves lány és Robbal igazán jó barátok. Nikki felvetette azt is, hogy ha Rob forgat, és neki nem kell, töltsük együtt az időt. Örömmel mentem bele a dologba, mert tényleg nagyon megkedveltem.



Hétfőre egy bevásárló körutat javasolt, amire én rábólintottam, Rob szerint felelőtlenül, de nem árult el semmi mást, csak annyit, hogy majd meglátom. Őszinte, kedves és vicces lány volt. Mint kiderült az ő barátja Görög származású és nyáron kicsit több időt szeretne ott tölteni vele.



Aztán Nikki elnézést kért és elment telefonálni a barátjával, azt mondta ma már nem is jön vissza, mert ilyenkor elég sokat beszélnek. Jackson is elindult lassan, akit Ashley követett.
Így ott maradtunk Kellan, Taylor, Kristen és a barátja társaságában. Még iszogattunk és Taylor a múlt heti randevújáról mesélt nekünk.


Robra néztem, aki teljes figyelemmel hallgatta már Kellant, aki idő közben átvette a szót.
Lassan a combjára tettem a kezem, örömmel láttam, hogy összerándult az érintésemre. Tehát, még mindig ugyan annyira kíván.



A kezem felfedező útra indult a combján. Ekkor hírtelen megcsókolt, már nem annyira visszafogottan, mint párszor az este folyamán. Valaki elkezdett hangosan nevetni, de Robot ez cseppet sem érdekelte. Ugyan, úgy csókolt tovább.


- Khm, srácok menjetek szobára! – kacagott Kellan. Ekkor Rob hirtelen megszakította a csókot.
- Jó ötlet, Kellan! Sziasztok! – felpattant – mint aki csak az engedélyre várt - engem is magával húzva.
- Öhm, jó éjt! – már csak ennyire volt időm, mert már húzott is a kijárat felé.
- Nektek is! – kiáltotta utánunk még mindig nevetve Kellan.


Sietősen mentünk a liftig, aminek a gombját türelmetlenül nyomkodta. Eközben én a nyakát hintettem be apró csókokkal. Amint kinyílt a liftajtó behúzott, majd meg sem várta, hogy becsukódjon, a falnak nyomott és lecsapott az ajkaimra. Nyelve kutatta az enyémet és mikor megtalálta vad táncba kezdett vele.



Jobb lábamat a fenekéhez nyomtam és közelebb rántottam magamhoz. Szerencse, hogy a folyosó így éjfél után teljesen kihalt volt, érdekes látványt nyújthattunk. Rob még a liftben lehúzta a ruhám cipzárját, így már az is lógott rajtam.



Botladozva haladtunk az ajtóig, aminek neki nyomott és a csókot addig sem szakította meg, míg a zsebében kutatott az ajtót nyitó kártya után. Hangos csapódással vágódott be utánunk, amint a szobában voltunk gyorsan téptük le egymásról a ruhát és fehérneműben dőltünk az ágyra.



Szép lassan, szinte őrjítően lassan végigcsókolta testem minden egyes négyzetcentiméterét. Az előbbi vadságnak már nyoma sem volt, olyan gyengéd volt, mintha egy porcelánbabát tartana a karjaiban. A bőröm bizsergett, ott, ahol ajkával érintett. Már hangosan, szinte zihálva vettem a levegőt, az ő légzése is jóval gyorsabb volt a megszokottnál, még sem sietett el semmit. Hosszan időzött minden egyes testrészemnél, azzal sem törődött, hogy én gyorsítanék.



Lassan csókolgatott tovább, kiélvezve minden egyes csókot és érintést. Fogával lehúzta a melltartóm egyik pántját és csókolgatni kezdte az itt felszabadult területet. Kezeit lefogva, fölé kerültem, hogy most én kényeztethessem gyengéd csókokkal a testét. Az alsónadrágjához érve, már majdnem elértem célomat, de mielőtt ez megtörténhetett volna felül és az ölébe húzott.



Hátamat simogatta puha kezeivel - ezzel folyamatos borzongást váltva ki belőlem -, amik megpihentek a melltartóm csatjánál, kikapcsolva azt. Melleimet kényeztette hol kezével, hol ajkával én, pedig mosolyogva konstatáltam egyre inkább domborodó férfiasságát. Rám emelte tekintetét és látva mosolyomat, Ő is mosolyra húzta a száját.


- Hm, ez hiányzott a legjobban! – suttogta visszatérve a melleimhez.
- Szép, mondhatom! A melleim hiányoztak a legjobban! – fintorogtam. Felnevetett.
- Nem, te kis buta. Bár meg kell hagyni azok is, de én most nem arra gondoltam! – vigyorgott. Én pedig értetlenül néztem rá. Maga alá fordított és mélyen a szemembe nézett. –A szemed csillogása! – csodálkozva néztem rá.



Tudtam, hogy más vagyok, ha Vele vagyok, vagyis inkább mióta Ő az enyém. Nem egy ember említette, hogy valami különleges jelenik meg ilyenkor a szememben, de tőle hallani egész más érzés volt. Megint meghatott, hogy mennyire figyel rám, hogy ő is ugyan annyira szeret, mint én őt. A hajába markoltam és visszahúztam magamhoz egy újabb végtelen csókra.



Zihálva toltam le róla az alsónadrágját, miközben a fülembe suttogta, hogy szeret. Megszabadított a bugyimtól és egy vad, de ugyan akkor mégis lány lökéssel ismét magamban érezhettem két hosszú hét után. Óvatosan, lány ritmusban kezdtük, az irányítás nála volt. De aztán a lányság helyét átvette a vad szenvedély, amely oly sokszor előfordul, ha együtt vagyunk.



Heves ritmusunkkal, egyre hangosabb nyögéseket sajtoltunk ki egymásból. Kiélveztünk minden egyes mozdulatot, érintést és csókot. Hosszú volt ez a két hét mindkettőnknek a másik nélkül. Úgy éreztem, mintha ismét hazataláltam volna. Ő jelentett számomra mindent, nélküle elveszett voltam.

Rob mellkasára dőlve, ujjammal a mellkasán kőröztem és közben végig egy dolgon járt a fejem. Töprengésemből Rob hangja ébresztett fel:

- Mi a baj kicsim? – kérdezte aggódva.
- Honnan veszed, hogy baj van? – néztem rá csodálkozva. Ennyire ismerne már?
- Kicsit feszültnek tűnsz! És nagyon csendes is vagy. – nyomott egy puszit a homlokomra. Visszahelyeztem fejem a mellkasára és néhány perc szünet után megszólaltam:
- Kristennek mi volt a baja? – kérdeztem.


- Volt valami baja? – kérdezett vissza! Felültem és felvont szemöldökkel méregettem az arcát.
- Egész este olyan volt, nem is tudom, mint, aki citromba harapott! – magyaráztam. – Ne mond, hogy te nem vetted észre! – fintorogtam.
- Nem tudom! Kristen ilyen, nem kell vele foglalkozni, lehet, hogy csak rossz kedve volt. – mondta közömbösen.


- Nekem úgy tűnt, hogy velem van baja! – folytattam. Rob erre felkönyökölt és az arcomat fürkészte.
- Már miért lenne veled baja? – kérdezte értetlenül. Vállat vontam, bár volt egy tippem, de nem voltam benne biztos, hogy ezt hogyan is adjam elő Robnak.


- Talán nem örült, hogy együtt lát valakivel! – próbálkoztam finoman a lényegre térni.
- Ez butaság! – vágta rá zavartan. Érdekes, így burkoltan is megértette mire gondolok, és a reakciója is érdekes volt. Lehet, hogy mégsem rossz, amire gondolok? Nem bírtam tovább és kimondtam ami foglalkoztatott:


- Még egyszer megkérdezem és szeretném, ha őszinte lennél! – fordítottam magam felé a fejét – Történt valami köztetek Kristennel? – kérdeztem teljesen nyugodtan, de belülről szinte égetett az érzés, hogy a pletykáknak lehet alapja. Nem válaszolt. Kezdtem ideges lenni. – Rob! – szóltam türelmetlenül. Elgyötört arccal nézett rám. Ezt nem vettem jó jelnek.


- Igen! – felelte szinte suttogva. Reméltem, hogy nem ez lesz a válasza. A szememet égették a könnycseppek, csábító volt, hogy kirohanjak a szobából, de tartottam magam. Az ő szájából akarom hallani, ha megcsalt vele. Nagyot nyeltem.
- Hallgatlak! – mondtam közömbös arccal. Robé még mindig elgyötört volt.


- Tudnod kell, hogy ez mind azelőtt történt, hogy veled megismerkedtem volna! – ült fel az ágyon. Én pedig faarccal hallgattam továbbra is. – Decemberben, a Müncheni premier után az én szállodai szobámban iszogattunk, aztán szépen lassan mindenki elment és csak Kristen maradt ott. Beszélgettünk, ittunk és az ital megette a hatását. Elgyengültünk és lefeküdtünk egymással! – mondta és az arcomat fürkészte. – Aztán reggel megbeszéltük, hogy erről nem beszélünk többet és, hogy természetesen továbbra is barátok maradunk! - néhány másodperc múlva tudtam csak válaszolni.



Számítottam rá, hogy valami hasonlót fogok hallani. Csak a mikor volt a lényeg. Nagy kő esett le a szívemről. Persze, hogy mindig a legrosszabbra gondolok. Hogy juthat eszembe, hogy megcsalna? Szinte fellélegeztem, hiszen ez valóban jóval a megismerkedésünk előtt történt.


- Köszönöm, hogy őszinte voltál! – simítottam meg az arcát.
- Ennyi? Azt hittem mérges leszel! – nézett rám zavarodottan. Válaszul csak egy csókot nyomtam a szájára, mire végre ő is megkönnyebbült.



- Nincs rá okom! – vontam vállat. Kicsit bántott, hogy ugyan, hogy történt köztünk valami főleg, mert úgy tűnik Kristennek többet jelentett a dolog. Így már érhetőbb volt számomra a ma esti viselkedése, bár még mindig nem értettem, hiszen ott a barátja, akit a jelek szerint megcsalt, hiszen még mindig vele van. De lehet, hogy akkor szüneteltek? – És a barátja?


- Ő nem tud róla! Nem akarja, hogy tudja.– ferde szemmel néztem rá. – Kristen szereti őt! – jelentette ki, látva az arcfejezésemet. Hát persze, gondoltam. Azt tudtam, hogy a fiú szereti őt, de Kristen részéről ez minden volt csak nem szerelem, ebben biztos voltam. Hiszen, ha szeretek valakit az látszik rajtam és rajta semmi ilyesmi nem látszott.



Nem akartam ezen vitatkozni vele, így nem is erőltettem tovább a témát. Nem azért jöttem, hogy pálcát törjek Kristen felett, semmi közöm a kapcsolatához. Csak a barátját sajnáltam, aki láthatóan szerette őt.
Nem is fecséreltük tovább a szót erre, inkább egymással foglalkoztunk.

Reggel 10 kor ébredtem fel és Rob helyett egy levelet találtam magam mellett:


Forgatni mentem. Olyan édesen aludtál, nem akartalak felébreszteni! Nikki is forgat ma, így nem tud veled lenni. Sietek hozzád. Menj nézz körbe, érezd jól magad. A hitelkártyám a fiókban van, használd nyugodtan!
Szeretlek!


Természetesen eszem ágában sem volt a kártyájához nyúlni. Elkezdtem készülődni, bár nem volt ötletem, hogy mit is csináljak egy abszolút ismeretlen környezetben. Aztán arra gondoltam, hogy elmegyek a városba és ebédelek valahol, így gyorsabban telik a nap.


Lementem a recepcióra, hogy leadjam a kulcsot, de a recepciós nem volt sehol. A körmömmel türelmetlenül doboltam a pulton, mikor valaki hozzám szólt:
- Szia! – oldalra fordulva egy mosolygós fiúéval találkozott a tekintetem. – Michale vagyok, Kristen barátja. Tegnap este találkoztunk! – folytatta, mert nem reagáltam rögtön.


- Igen, emlékszem! Szia! – mosolyogtam vissza.
- Hova készülsz? – kíváncsiskodott.
- Huh, igazából fogalmam sincs! Rob forgat, én meg gondoltam elfoglalom magam és elmegyek ebédelni. – mondtam tétován.


- Nem ebédelnél velem? Én sem tudok mit kezdeni magammal! – mosolygott.
- Persze, miért is ne?! – igazából örültem is neki, így legalább nem leszek egyedül.
- Hol, ennél szívesebben a városban valahol vagy itt a hotelben? – érdeklődött, miután sikerült leadni a kulcsokat.
- Együnk itt! – mondtam némi tétovázás után.


Az étterem vetekedett egy luxusétterem kinézetével. Egy kedves pincér oda kísért minket egy kétszemélyes asztalhoz.


Az ebéd meglepően jól telt. Tartottam tőle, hogy nem tudunk majd miről beszélni, de ez a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult. Végig beszélgettünk, egy perc kínos csend sem volt.



Kiderült róla, hogy ő is színész és, hogy Kristennel egy közös filmjük forgatásán jöttek össze, mikor Michael még csak 16 éves volt. Azóta is együtt vannak. Az is újdonság volt számomra, hogy Nikkivel is szerepelt közös filmben és azóta is jó a viszonyuk.


Háromig ültünk az étteremben, mikor is felvetette, hogy lemehetnénk a szálloda uszodájába. Így felmentem a szobába átvenni a fürdőruhámat és nemsokára a jacuzziban folytattuk a társalgást.



Elmondta, hogy Robot nagyon jó srácnak tartja(kíváncsi lennék, hogy akkor is így gondolná-e, ha tudná mi történt közte és a barátnője között) és örül, hogy boldognak látja velem. Majd meglepetten hallgattam, hogy mindig is tartott tőle, hogy Kristen és Rob túl közel kerülnek egymáshoz, és hogy most nyugodt, hogy ezen félelme alaptalannak bizonyult.



Így már tudtam, hogy miért volt olyan hálás kifejezés az arcán tegnap este, mikor megtudta, ki vagyok! Úgy érzi elhárítottam a veszélyt, amit Rob jelentette számára. El is hárítottam, csak későn. Nem bírtam kiverni a fejemből, amit tudok.



Olyan ramatyul éreztem magam, mint még soha. Itt ez a kedves srác, aki halálosan szereti a barátnőjét, én pedig a szemébe hazudok. De mégsem tehettem, hogy elmondok neki mindent, hiszen ki vagyok én! Ez nem az én dolgom lenne. A csevegésünket hatkor a telefonjának csörgése szakította félbe:


- Szia Drágám… az uszodában… ja, nem tudtam… nem, Viktóriával… egyébként Rob is végzett? – erre egy hálás mosolyt küldtem felé -… jó, jó, csak kérdeztem… megyek… szia. - tette le e telefont koránt sem boldogan.
- Menjünk? - néztem rá.

- Nem baj? – húzta kínos mosolyra a száját.
- Dehogy! – szálltam ki a jacuzziból.


-Kristen nem tudja, hogy Rob végzett-e! – mondta miközben kimentünk az uszodából.
- Nem gond, úgyis észreveszem, ha igen! – mosolyogtam rá. Miután beszélt Kristennel nem igazán volt jó kedvében, kicsit furcsa is volt számomra ez az egész kapcsolat.



Én kiszálltam a harmadik emeleten, miután elbúcsúztunk és megbeszéltünk, hogy megpróbáljuk minél hamarabb megismételni a mai napot.

A szobába érve a lehető leggyorsabban szerettem volna lezuhanyozni, hogy megszabaduljak a klór szagától és jó illatúan várhassam Robot! Amint elkezdem kibújni a köntösből, kopogtattak. Sóhajtva visszavettem és elindultam ajtót nyitni.

Így nézett ki Viki este:

http://i33.tinypic.com/24e84.jpg

Gerard Lounge, a hotel bárja:

http://i34.tinypic.com/29pp942.jpg

A Fleuri étterem a hotelban:

http://i33.tinypic.com/23l0091.jpg