Egy új élet kezdete - 10. fejezet

Ajándék


Sziasztok! Megérkezett a 10. fejezet. Ebben a részben Rob és Viki még közelebb kerülnek egymáshoz...
Nagyon kell szeretnetek, mert ez egy extra hosszú fejezet lett! Összevontam a 10. és 11. fejezetet, mert a 11.et túl rövidnek találtam, így gondoltam miért ne lepjelek meg benneteket! Egy kis ajándék(mint a rész címe:P)! Viszont extra hosszú fejezethez, extra hosszú vélemények is járnak, ugye?:)
Jó olvasást és várom a véleményeket! Nagyon kíváncsi vagyok mi a véleményetek erről a részről:D


Délben felhívtam Robertet, hogy ráér-e. Mondta, hogy 3-ra menjek át hozzá.
Így tettem.
- Szia! – nyitott ajtót. Magához húzott és megcsókolt.
- Szia! – mondtam. Befelé húzott egész a konyháig.
- Éhes vagy? – érdeklődött – Rendeltem Kínait! Szereted? – mosolygott rám kábítóan.
- Igen! – mosolyogtam én is. Megebédeltünk, majd az erkélyen cigiztünk és beszélgettünk.

- Mikor kell vissza menned? – kérdeztem szomorúan, mert tudtam, hogy vissza kell.
- Három hét múlva! – ez belém hasított, az olyan hamar el fog repülni.
- Sok időre mész?- folytattam a kérdezősködést, hogy felkészítsem magam.
- Azt hiszem! – mondta lehajtott fejjel – Elkezdjük forgatni Vancouverben a New Moon-t.- kérdően néztem rá.

- Az mi? – kérdeztem. Rám emelte a tekintetét.
- A Twilight második része! – mondta mosolyogva.
- Oh. – sóhajtottam, nem tudtam, hogy folytatása is van!
- De majd sokszor jövök haza! – próbált nyugtatni, mert látta az elkeseredettséget az arcomon. – Nem kell aggódnod. – mosolyodott el.

- Nem, én csak… - haboztam egy pillanatra, nem tudtam, hogy mondjam -… nekem csak nincsenek jó tapasztalataim a távkapcsolatokat illetően. – nyögtem ki. Láttam a szemében az aggodalmat.
- Hiszek benne, hogy nálunk működni fog! – hangja őszinte reménnyel volt tele, furcsa mód ez engem is megnyugtatott – Megígérem, hogy sokat jövök közben haza! – biztosított és megölelt.
- Ajánlom is! – mondtam viccesen.

- Ha azt hiszed, sokáig bírom nélküled tévedsz! – mosolygott.
- Hány része van a könyvnek? – érdeklődtem. – Csak, hogy tudjam, mire számítsak…
- Négy! – mondta.
- Mit lehet ebben a témában négy részen keresztül írni?!- pufogtam és ez inkább kijelentés volt a részemről, mint kérdés.
- Hát… - kezdte, de félbeszakítottam.

- Ne mond el, majd elolvasom! – mondtam. Mosolygott rajta. – Tudod Lilly, a lány, akire vigyázok, ő adta nekem a Twilight-ot, hogy el kell olvasnom. Gondolom, a többi is megvan neki! – morfondíroztam.
- Ha nem, én oda tudom neked adni őket. – ajánlotta.
- Itt van? – kérdeztem
- Aha! – felelte és a nappaliba húzott. Levett három vastag könyvet a polcról és nekem nyújtotta. Elolvasta mi van ráírva: New Moon, Eclipse és Breaking Dawn.

- Hú, mindegyik elég vastag. – jegyeztem meg. – Akkor ezeket elviszem! – mondtam és az asztalra tettem őket.
- Oké- leült a kanapéra és maga mellé húzott.
- Még egy kérdés! Ki játssza Bellát? – érdeklődtem.
- A neve Kristen Stewart. – mondta. Gondolkodtam, de nem csengett ismerősen a név.
- Még nem hallottam róla! – feleltem. Elmosolyodott.
- Engem sem ismertél. – mondta, ezen én is elmosolyodtam.

- Ez igaz! Mondj még filmeket, amiben játszottál, hátha hallottam róluk. – kértem izgatottan.
- Nincs olyan sok! – gondolkozott – Láttál Harry Potter filmeket? – nézett rám.
- Persze! Az unokaöcsém kedvencei, ami van azt mind meg kellett néznem vele! – mondtam. – Játszottál benne? – szégyelltem el magam. Bólintott.
- Csak egyben! – felelte. És végigsimított az arcomon, ez kicsit kizökkentett a gondolkozásból. De összeszedtem magam.

- Kit játszottál? – érdeklődtem.
- Találd ki! – vigyorgott. – Annyit segítek, hogy a Tűz serlegében játszottam. – nézett rám várakozóan. Gondolkoztam, a Tűz serlege. Melyik is volt az? A negyedik, ebben biztos voltam.
- A kviddics kupa? – kérdeztem, hogy valami kis támpontom legyen. Bólintott. Törtem a fejem, lepörgettem, hogy nagyjából miről szólhatott és aztán beugrott egy kép, nem voltam benne teljesen biztos. Majd újabb és újabb képek kezdtek derengeni.

- Cedric Diggory! – vágtam rá. Elmosolyodott.
- Mégis csak láttál valamiben! – mondta.
- Hát persze, te játszottad Cedric-et! – nevettem. – Hogy ez mért nem ugrott be eddig! Bár akkor még annyira más voltál…
- Jóval fiatalabb voltam! – mosolygott.
- Úgy látszik, szereted a könyvből készült filmeket! - mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam a szájára. Megölelt. - Mesélj róla! Milyen volt? – kértem. Beszélgettünk egy ideig, hogy milyen volt beilleszkedni, milyen volt forgatni meg ilyenek.

Kimentem a mosdóba és mikor kijöttem kicsit körbetekintettem a lakást.
- Nagyon tetszik a lakásod! – mondtam elismerően.
- Köszönöm! De a legjobb helyet még nem láttad és kifelé kezdett húzni, majd megállt egy szoba előtt! – Ez a háló! Akarod látni? – kérdezte mosolyogva.
- Persze! – léptem be. És tényleg ez is gyönyörű volt. – Csodálatos.

- A nővérem segített berendezni! – mondta – Ha én rendeztem volna be nem hinném, hogy ilyen ízléses lakás lenne. - Az ágy felé indultam.
- Az ágyat is ő választotta? – lehuppantam rá és incselkedve néztem felé. Elmosolyodott.
- Nem, azt én! – mondta és mellém ült. Hátradőltem.
- Kényelmes! – állapítottam meg.

- De mennyire! – vigyorgott, fölém hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Könyökével mellettem támasztotta magát, másik kezével a csípőmet markolta, én pedig hajába túrtam. Ajkaink elváltak és ő szájával a nyakamat kezdte csókolgatni. Kezével a csípőmtől indulva végigsimította lábamat a térdemig. Ott egy pillanatra megállt és lábamat a csípőjére rántotta. Kapkodtam a levegő után.

Ajka a nyakam oldaláról, csókolgatva azt elvándorolt a nyakam alatti gödröcskéig. Azt kényeztette szájával. Kezem a hátán volt és húztam magam felé, így felém került. Ajkaink megint találkoztak. Hírtelen megragadta csípőmet és magára rántott, szánk szétvált. Lovagló ülésben ültem csípőjén.

Pólóján keresztül kezeim végig simították mellkasát egészen a hasa aljáig, majd a nyakára hajoltam. Végigcsókoltam azt, közben ő kezeivel a combomat simogatta végig egészen a fenekemig, amibe szemérmetlenül belemarkolt! Erre halkan belenyögtem a nyakába, majd szám visszatalált az övére és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.

Legurultam róla, hátamra feküdtem és mind a ketten zihálva kapkodtunk a levegő után. Néhány pillanat múlva felkönyökölve felém fordult. Keze a pólóm alá csúszott és a hasamat simogatta. Közben pedig megint csókolózni kezdtünk. Keze lassan felfelé vándorolt, de elkaptam mielőtt célba érhetett volna. Abbahagytuk a csókot.

- Ne most! Nemsokára indulnom kell dolgozni! – ziháltam. Sóhajtva visszafeküdt a hátára és ő is levegő után kapkodott. Féltem, hogy ezt úgy érti, hogy nem akarom még! Most én támaszkodtam a könyökömre és fordultam felé, kezemet a mellkasára raktam. Arcát fürkésztem és folytattam a mondókám. – Viola nem lesz otthon a hétvégén, egyedül leszek! Pénteken átjöhetnél. – mondtam. A szemembe nézett és láttam rajta, hogy megnyugodott, hogy én is annyira akarom, mint ő. Ha nem jobban és nem erőlteti rám a dolgot.

- De csak, ha te is akarod! – mondta.
- Most viccelsz?! Nem látszik rajtam? – azt hiszem kicsit bele is pirultam. Elmosolyodott és végig simított az arcomon.
- Holnap itt alszol velem? – érdeklődött – Szigorúan csak alvás! – mosolyodott el.
- Szívesen! – mosolyogtam én is. – Most viszont elindulok, mert el fogok késni! – tápászkodtam fel.
- Elviszlek! – mondta rögtön.
- Nem kell, holnap találkozunk. – nyomtam egy puszit a szájára.

Kikísért és az ajtóban megölelt.
- Biztos nem szeretnéd, ha elvinnélek? – kérdezte.
- Biztos. – mondtam és megcsókoltuk egymást.
Egész úton arra gondolkoztam, hogy, ha most nem kell dolgoznom, menni, biztos megtörténik.

A gyerekekkel megvacsoráztunk, majd fürdés után Matt fél 9-kor elment aludni. Lilly 10-ig volt ébren. Miután egyedül maradtam elővettem a New Moon-t és olvasni kezdtem. Adam 11- re ért haza. Ekkor eljöttem.
Viola már aludt és én is bebújtam az ágyikómba és elnyomott az álom.

Reggel kicsit elaludtam, ezért sietnem kellett. Gyorsan megreggeliztem, fogat mostam és letusoltam, majd rohantam a suliba.
Kettőre a gyerekekért mentem és Adam 6-ra jött haza. Elköszöntem a gyerekektől. Adam még valamit szerettet volna.

- Gyere, egy kicsit velem kérlek! – mondta Adam és a garázs felé indultunk, majd megálltunk egy kocsi előtt. Egy világoskék Citroen c3 volt.
- Új kocsit vettél magadnak? – kérdeztem meglepődve. Meglepődtem. Nem értettem, hogy a csodaszép szürke BMW- jét miért akarja lecserélni.
- Nem magamnak! Neked vettem! – mondta.

- Tessék? – kapkodtam levegő után. - Adam, erre nincsen semmi szükség! – válaszoltam.
- De van! – vágta rá.
- A busz is tökéletesen megfelel, öt percre lakom! – akadékoskodtam.
- Szívesen vettem. Kérlek, ne szomoríts el. Annyi mindent köszönhetünk neked, a gyerekek imádnak, mindig számíthatunk rád! Csak fogadd el. Már te is a család része vagy! – mondta.
- Adam, én szívesen csinálom! És én is a családomnak tekintelek titeket, tudod jól, de nem fogadhatom el. – ráztam a fejem.

- Vedd elő szülinapi ajándéknak, vagy jutalomnak, aminek csak akarod. – mondta mosolyogva.
- Kérlek, nem érzem úgy, hogy ekkora ajándékot elfogadhatnék. – mosolyogtam szégyenlősen.
- Akkor, vedd úgy, hogy azért vettem, hogy a gyerekkel könnyebben tudj közlekedni, ha el akarnak menni valahova a városban meg ilyenek. És ha szükséged van rá használd csak! Kérlek, ne utasítsd vissza. – nézett rám kérlelően. A nyakába ugrottam.

- Nem érdemeltem ki! – mondtam.
- Ne viccelj, ez semmiség ahhoz képest, amit te csinálsz. – elengedtem és kérdően néztem rá – A srácok boldogok veled. Örömet okozol nekik, helyre hoztad őket. – magyarázta. A szemem könnybe lábadt.
- Ez kölcsönös! – mondtam már sírva. Mosolygott.

- Tényleg, mostanában megint a régi vagy! Olyan, mint mikor megismertünk. Ha nem vagyok túl indiszkrét megtudhatom, hogy ez minek köszönhető? – érdeklődött
- Inkább kinek! – mosolyodtam el – Találkoztam valakivel!
- Örülök, hogy újra boldog vagy! Majd be kell mutatnod! – mondta.
- Köszönöm! Befogom, ígérem. – feleltem és a könnyeimet törölgettem.

- Vidd el ma a kocsit! Ne érezd úgy kérlek, hogy nem érdemled meg! Barátkozz vele. – ajánlotta.
- Ma elviszem, de ezen túl használni csak akkor fogom, ha a gyerekek miatt van rá szükség! – mondtam.
- Ahogy akarod! – egyezett bele. Nyomtam egy puszit az arcára és még egyszer megköszöntem. Majd elindultam haza immár az új kocsival.

Otthon elmeséltem Violának, aki biztosított róla, hogy szerinte is megérdemlem. Közöltem vele, hogy csak akkor fogom használni, ha a gyerekek miatt kell.

Bepakoltam holnapra ruhát magamnak, a fogkefémet és a sminkemet. Majd eszembe jutott, hogy alvóruha is kell. Elővettem a fekete spagetti pántos, csipkés hálóingemet. Gondoltam miért ne vihetnék valami szexi szerelést. Elköszöntem Violától.
- Holnap mielőtt megyek a gyerekekért hazajövök, hogy találkozzunk még. – mondtam.
- Oké, 3 körül indulunk. – felelte. Megöleltem.
- Szia! – mondtam.
- Szia! Jó szórakozást. – vigyorgott rám. Visszamosolyogtam rá és kimentem az ajtón. Igyekeztem, mert minél hamarabb Robnál akartam lenni…

Mikor Robert ajtót nyitott láthatott valamit az arcomon, mert miután megölelt rögtön rákérdezett.
- Történt valami? – kérdezte mikor becsukta az ajtót.
- Igazság szerint igen! – mosolyogtam – Adam, a gyerekek apja vett nekem egy kocsit. Nem akartam elfogadni, így abban állapodtunk meg, hogy csak akkor használom, ha a gyerekeket kell valahova vinni. De reméli, hogy meggondolom magam, így azt mondta ma vigyem el, hogy barátkozzak vele. – mondtam. Csak pislogott.

- De miért nem akarod? – kérdezte.
- Mert túl nagy ajándéknak érzem! – hajtottam le a fejem.
- Megértem, valószínűleg én is így tettem volna. – felnéztem rá és elmosolyodtam. – Mi az?
- Te vagy az első, aki ezt mondja, igaz még csak Via tudja, de biztos vagyok benne, hogy mindenki úgy gondolja, mint ő. – Robert is mosolygott.

- Ezek szerint kocsival jöttél? – kérdezte és szeme felcsillant.
- Igen. – kicsit furcsán néztem, mert nem értettem hogy miért ilyen jó, hogy azzal jöttem.
- Remek! Amúgy is el akartam menni kajáért, de akkor most te vezetsz! Úgyis azt ígérted, hogy egyszer elviszel valahova! Itt a remek alakalom. – örvendezett. Most már értem minek örült! Tényleg megígértem neki…
- Rendben! – mondtam. Hozta a cuccait és elindultunk lefelé.

Beszálltunk a kocsiba. Irányított, hogy merre menjek. Majd csak nézett rám és megszólalt.
- Remekül vezetsz! – mondta elismerően. Elmosolyodtam.
- Köszönöm! – kicsit zavarba jöttem.
- Magabiztos vagy és érzed a kocsit! Ez nagyon fontos. - mondta – Én nem vezetek valami jól. – kiröhögtem, erre kérdően nézett rám.

- Most csak vicceltél, nem? – tényleg azt hittem, hogy viccel.
- Nem! Komolyan mondtam! – nem akartam hinni a fülemnek.
- Ne mond már, ültem melletted, igenis jól vezetsz! – mondtam komolyan.
- Én ezt nem így gondolom! – felelte.
- Figyelj, én sem gondolom, hogy jól vezetek! – állatunk meg egy pirosnál és miközben üresbe raktam a váltót, ránéztem.
- Pedig igen! – mondta ismét. Mosolyogtam, mert legalább olyan önfejű, mint én. Ő is mosolygott. De valami elragadóan és kezét a combomra helyezte.

Ez nem kicsit terelte el a figyelmemet, így azt sem vettem észre, hogy a lámpa zöldre váltott. Valaki rám dudál, így kapkodni kezdtem. Egyesbe raktam a kocsit, gyorsan el akartam indulni. Épp ez volt a baj, lefullasztottam. Felnevettem.
- Még, hogy jól vezetek mi? – mondtam miközben sikerült elindulnom rendesen. Erre ő is elmosolyodott.
- Ez az én hatásom volt! – arcán elégedettség volt felfedezhető. Keze még mindig a combomon pihent.

Gyorsan vettünk kaját és mikor hazaértünk megettük. A teraszon elszívtunk egy cigit.
- Lezuhanyozom, jó? – mosolyogtam és egy csókot nyomtam a szájára.
- Törölközőt a fürdőszobaszekrényben találsz! – mondta.

Siettem a zuhanyzással, majd fogat mostam. Felvettem a hálóingem és kimentem. Robert a nappaliban várt. Mikor beléptem felnézett és elismerően végig nézett rajtam.
- Nagyon csini vagy! – mondta miközben beletúrt a hajába és felém indult.
- Köszi! – feleltem. Odaért hozzám és egy csókot nyomott a számra.
- Én is lezuhanyozom! – mondta és a fenekemre csapott, majd elindult a fürdő felé.
- Uh! – utánanéztem és ő csak visszavigyorgott.

Az ablakhoz álltam, csak bámultam kifelé. Nem tudom, meddig lehettem így ugyanis már csak arra eszméltem, hogy Rob mögöttem áll, közel tartva magához és a hasamat simogatja. Mikor ajkai vállamat, majd nyakamat kényeztették, már tudtam, hogy ebből nem alvás lesz, ahogy azt előző nap mondta.

Kezével végig simított a külső combomon és már hálóingem alatt tért vissza a hasamhoz, ahol keze nem szándékozott megállni. Szorosabban nyomtam hozzá csípőmet, mikor megéreztem hűsös kezét a melleimen. Minden porcikám bizseregni kezdett. Csípőmell lassú köröket írtam le, ezzel ingerelve legnemesebb testrészét.

Fejemet hátra fordítottam, ő pedig mint egy vad oroszlán csapott le ajkaimra. Kezemmel hátra nyúltam, be az alsónadrágjába. Belenyögött a csókba, így tovább kényeztettem ott lent. Hirtelen ragadott meg és fordított maga felé. Hívogatóan hátrálni kezdtem egészen az ablakpárkányig. Lassan közeledett felém, szemében csak a mérhetetlen vágyat láttam.

Gyors mozdulattal leszedte rólam a hálóinget és a párkányra ültetett. Melleimet kényeztette hol ajkával, hol kezével. Először köré csavart lábammal toltam lefelé az alsónadrágját, majd kezemmel is besegítettem.

Mikor lehúzta rólam a bugyit és nyelvével kényeztetett teljesen önkívületi állapotba kerültem, arra sem emlékszem hogyan kerültünk a hálóba. Felült az ágyon és az ölébe húzott, így végre magamban érezhettem kőkemény férfiasságát.

Lassan mozogtam kéjes nyögések közt, én diktálva a tempót, egészen addig, míg hirtelen maga alá fordított, átvéve az irányítást. Sikítva kiáltottam a nevét, ami –ahogy a mosolyát elnéztem- nagyon is tetszett neki.

Minden porcikám bizsergett, attól, ahogy váltogatta a tempót. Egyszer lassan és gyengéden mozgott bennem, máskor meg gyorsan és vadul. Ez váltakozott egész éjászka, míg nem valamikor hajnalban, pihegve dőltem mellkasára.

Robert nem volt mellettem mikor kinyitottam a szemem. Elnyújtóztam az ágyban és visszaemlékeztem az előző éjszakára. Soha nem éreztem még ahhoz hasonlót sem, mint tegnap. Senkivel nem volt ilyen jó az együttlét, mint vele.

A szép emlékek felidézését a konyhából szűrődő zaj zavart meg. Kimásztam az ágyból és elindultam a hangok irányába.

Robert a tűzhellyel szemben állt. Megálltam az ajtófélfának támaszkodva és mosolyogva figyeltem, ahogy kevergeti a tojásrántottát. Mikor kész volt a tojás, megfordult, hogy a tányérokra tegye. Észrevett és meglepetten nézett rám.
- Ne! – vágott savanyú képet, kicsit megrémültem, hogy mi történt, egyből lefagyott arcomról a mosoly. Egy pillanat alatt ezer dolog futott át az agyamon. – Az ágyba akartam neked vinni a reggelit! – mondta és nekem nagy kő esett le a szívemről, hogy csak ennyi a baja.

Elmosolyodtam ismét.
- Ez kedves tőled! – léptem felé és megöleltem. Csókot nyomott a fejem búbjára. – Egyébként jó reggelt! – néztem fel rá.
- Neked is! – mosolygott és elengedett.

Megreggeliztünk, majd összeszedtem magam, hogy elindulok. Találkozni akartam még Viával mielőtt elmegy. Már az ajtóban álltam.
- Hányra jössz este? – fordultam vissza Robert felé.
- Hányra menjek? – kérdezte.
- Gyere 8-ra! – vágtam rá. Elmosolyodott.
- Rendben! – jött oda hozzám és búcsúzóul megcsókolt. – Szia! – mondta és elengedett.
- Szia! – kiléptem az ajtón és az új „kocsimhoz „mentem.

Viola nagyban pakolt, mikor hazaértem. Akartam neki segíteni, de nem engedte. Aztán nekem pedig mennem kellet a gyerekekért.
- Vigyázz magadra! – mondtam neki és megöleltem.
- Persze! – mosolygott. – Te pedig remélem kihasználod, hogy egyedül leszel a lakásban! – váltott mosolyból vigyorra. Nem bírtam nem mosolyogni az arcon, amit vágott.
- Biztos lehetsz benne! – feleltem. – Szia! – felvettem a táskám és kimentem az ajtón.

Összeszedtem a gyerekeket.
- Na, van kedvetek enni valamit? – kérdeztem miközben beszálltunk az autóba – Elmehetnénk az új kocsival!
- Igen! – mondták egyszerre.
- Menjünk McDonald’s- ba! – kiáltotta Matt.
- Lilly? – néztem rá hátra.
- Az jó lenne! – mondta örömmel.
- Oké, akkor irány a McDonald’s! – beindítottam a kosit. Elég hamar találtunk egyet!

Bementünk és ettünk. Miután végeztünk kérdeztem, hogy akarnak-e még valahova menni, de nem akartak. Ezért haza mentünk. A kocsit beparkoltam a garázsba.
Segítettem Matt- nek a háziban, majd főztem nekik egy paradicsomlevest vacsorára. Gondoltam Adam is örülni fog, ha hazajön. Így is volt. Mikor indultam, mondta, hogy vigyem a kocsit, de nem voltam hajlandó.


Mikor hazaértem otthon is főzni kezdtem. Csirkét sütöttem és csináltam hozzá salátát.
Míg sült a csirke letusoltam és fogat mostam. Aztán gondolkoztam, hogy mit vegyek fel.
Végül egy farmer és egy fekete pántos felső mellett döntöttem.

Kivettem a húst a sütőből és ekkor szólalt meg a kaputelefon. Beengedtem és az ajtóban várakoztam, míg végül meghallottam a halk kopogást.