Egy új élet kezdete - 9. fejezet

Váratlan vendég


Sziasztok! Végre hazaértem, így velem együtt itt a 9.fejezet is! Végre kiderül, hogy ki látogatja meg Vikit! Bár páran eltaláltátok…:)
Remélem tetszeni fog!
Nagyon köszönöm a kommenteket az előző részhez! Sokat segít nekem,ha tudom mit gondoltok! Most is várom őket!!!:)
Jó olvasást!



- Robert! – kiáltottam és a nyakába ugrottam. Szorosan ölelt magához.
- Szia! – mondta.
- Tényleg itt vagy? –emeltem rá hitetlenkedve a tekintetem.
- Igen, tényleg! – felelte mosolyogva.
Hirtelen megcsókoltuk egymást. Nyelve hamar megtalálta az utat az enyém felé.

Egyik kezét a csípőmön tartotta, míg másikkal a hátamat simogatta. Az én kezeim a hajában voltak. Szenvedélyesen csókolóztunk az ajtóban, amíg valaki meg nem köszörülte a torkát mögöttünk. Nagy nehezen abbahagytuk a csókolózást és hátra fordítottam a fejem.

Viola és Mike álltak ott mosolyogva.
- Bocsánat, nem akartunk zavarni! – mentegetőzött Mike vigyorral a képén.
- Semmi baj! – feleltem, de közben a pokolra kívántam őket. Kibújtunk egymás karjai közül. Megfogtam Robert kezét, behúztam az előszobába és becsuktam az ajtót mögöttünk.
- Neked nem Los Angelesben kellene lenned? – kérdezte Mike és közben kezet nyújtott Robert-nek.

- De! Kicsit rövidítettem az ott tartózkodáson és visszajöttem! – válaszolta, miközben kezet rázott Mike-al és egy féloldalas ölelésbe bocsátkoztak. Majd Violának köszönt két puszival és visszaállt mellém.
- Mikor érkeztél? – kérdeztem.
- Egy órája szállt le a gépem! Taxit fogtam és rögtön ide jöttem. – magyarázta - Azonnal látni akartalak! – mondta. Biztos nem jobban, mint amennyire én téged, gondoltam. Felnéztem rá.
- Hiányoztál! – mondtam. Lehajolt, hogy puszit nyomjon a számra.
- Te is nekem! – felelte. Mind a ketten mosolyogtunk.

- Kérsz valamit enni? Inni? – kérdeztem.
- Ettem a repülőn, de inni kérek! – mondta.
- Menjünk a nappaliba, csináltam teát! – javasolta Mike.
- Hozok még egy bögrét! – mondta Viola. Bementünk a nappaliba, Robert és én a kanapéra ültünk, míg Via és Mike velünk szembe, a dohányzóasztal másik oldalára. Végi Robert kezét fogtam. Egy órát beszélgettünk így. Majd Mike kiment telefonálni, Viola meg a konyhába valamiért. Ekkor Robert rám nézett.

- Lehet, hogy mennem kéne! – mondta. Hirtelen kétségbeestem, nem akartam, hogy elmenjen, hiszen még csak most jött.
- Nem maradnál itt? – kérdeztem és csak miután kimondtam esett le, hogy lehet ezt nem kellett volna.
- Azt szeretnéd, ha itt aludnék? – érdeklődött. Bólintottam.
- De csak, ha te is akarod! – mondtam. Elmosolyodott.
- Persze, hogy akarom! – felelte. Tetszett a válasz, így én is mosolyogtam. Felpattantam és visszanyúltam a kezéért.

- Akkor gyere! – mondtam és húzni kezdtem, de egy pillanatra megállt. Visszafordultam felé.
- Nem bánod, ha lezuhanyozom! – kérdezte – Hosszú volt azt út. Kicsit felfrissülnék tőle. – mondta. Ekkor jutott eszembe, hogy milyen önző vagyok! Fél napja úton van, én meg nem engedem haza, hogy kipihenje magát.
- Hogyne! – válaszoltam és gondoltam nem lehetek ennyire önző – Figyelj, ha inkább haza mennél és kipihennéd magad, miattam ne maradj! – mondtam. Mosolygott és elengedte a kezem, de csak azért, hogy a derekam után nyúljon. Magához húzott. Csókot nyomott a számra, majd tovább mosolygott.

- Inkább veled maradnék! – válaszolta. Elmosolyodtam, mert ez volt az, amit hallani akartam.
- Ebben az esetben hozom a törölközőt! – a fürdő felé húztam – Menj be, mindjárt hozom! – mondtam. Bementem a szobámba és törölköző után kutattam a szekrényben. Viola jött utánam.
- Itt marad? – kérdezte mosolyogva.
- Aha! – válaszoltam röviden. – Mike is marad, ugye? – érdeklődtem én is.
- Igen. Reggel mesélsz! – mondta egy kaján vigyorral a képén! Ránéztem és nem tudtam nem mosolyogni. – Nem válaszolás beleegyezés! – vágta rá. – Jó éjt. – és már ott sem volt.
- Nektek is! - kiáltottam utána. Megtaláltam a törölközőt és a fürdő felé vettem az irányt.Bekopogtam az ajtón.

- Gyere! – szólt ki Robert. Benyitottam és megint az ájulás kerülgetett. Már csak a farmerje volt rajta. Ahogy megláttam meztelen felsőtestét, libabőrös lettem.
- Itt a törölköző! – mondtam.
- Köszönöm! – felelte és elmosolyodott. Ekkor kaptam észbe, hogy még mindig bámulom.
- Akkor a szobában leszek! – habogtam. Bólintott és én magára hagytam.

Két nagy levegőt vettem az ajtó előtt, majd a szobámba siettem. Pár dolog szanaszét volt, így azokat gyorsan összeraktam, majd megágyaztam. Mire végeztem, hallottam, hogy Robert jóéjszakát kíván Viáéknak. Bejött a szobába, a nadrágja és a pólója rajta volt.
- Mindjárt jövök, addig feküdj le nyugodtan! – mutattam az ágy felé.
- Oké, – végigmérte az ágyat – de csak tiszta alsógatya van nálam! Pizsamát nem hoztam! – mondta viccesen.
- Az nem baj! – mosolyogtam rá.

Kimentem a fürdőbe és gyorsan fogat mostam. Majd a konyhába mentem és két poharat megtöltöttem vízzel.

Mire visszamentem szobába, ő már az ágyon ült és csak alsónadrág volt rajta. Néztünk egymásra egy pár másodpercig. Ő törte meg a csendet!
- Nem tudtam, hogy belül vagy kívül alszol! - szólalt meg vigyorogva.
- Igazából középen szoktam! – mosolyogtam miközben leraktam a poharakat az éjjeliszekrényre. – Úgyhogy választhatsz, hogy kívül vagy belül szeretnél aludni!

- Akkor kívül! – mondta. Hátradőlt, elhelyezkedett az agyon és betakarózott.
- Rendben! – feleltem. Egy percig tétován álltam az ágy mellett. Robert rám emelte a szemét.
- Nem jössz ide? – kérdezte és mosolyogva tárta szét a karját. Mosolyogtam és bemásztam mellé az ágyba.

Meztelen mellkasára húzódtam és kezemet a vállára raktam. Rám húzta a takarót, egyik kezével a derekamat ölelte. Másikkal a vállán lévő kezemért nyúlt és megfogta, hogy szájához húzva egy puszit adhasson rá.

- Holnap hánykor kell kelnünk? Hányra mész a főiskolára? – érdeklődött a kézfejemtől.
- Nem megyek! Holnap valami konferencia lesz, így a diákoknak nem kell menni, szerencsére! – válaszoltam. - Ki tudod aludni magad! – mondtam.
- Igen, az tényleg jó lesz! – ásított egyet.

Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek. Kezemet kihúztam az övéből és a mellkasára tettem.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! – mondtam őszintén. Elmosolyodott.
- Én is! – felelte és egy csókot nyomott az ajkamra.

Kezemmel meztelen mellkasát kezdtem simogatni. És még egy csókért hajoltam hozzá. Ez egy hosszú és szenvedélyes csók volt, ajkaink vadul mozogtak. Derekamat cirógatta ujjbegyeivel. Mikor vége lett a nyakamhoz hajolt.

Hosszan lélegezte be illatomat, majd belecsókolt nyakamba. Szívem, szokásához híven vadul kalapált. Ismét a szájához hajoltam és egy puszit nyomtam a rá. Majd fejemet visszahajtottam a mellkasára. Kezem oldalra csúszott a bordájára és ott pihent meg.
- Aludjunk! – javasoltam.
- Aludjunk! – mondta ő is. Még egy ideig hallgattam egyenletes szívverését. Majd állomba zuhantam.

Reggel, mikor kinyitottam a szemem a fallal találtam szemben magam.

Robert mögöttem feküdt, karja körülöttem volt, óvatosan felemeltem és kibújtam alóla. A hasára gurult, megijedtem, hogy felébresztettem, de halkan szuszogott tovább hason.

Tíz óra volt. Kimentem a nappaliba és megakadt a szemem egy könyvön. Kötelező olvasmány. Azt terveztem, hogy vasárnap este, majd olvasom, de máshogy alakult a programom. Szerencsére!

Most úgy döntöttem, hogy elkezdem. Egészen fél tizenkettőig olvastam. Aztán eszembe jutott, hogy csináljak valami reggelit. Elsőként a fürdőszobába mentem. Megmostam az arcom és a fogam, majd a konyhába igyekeztem.

Csináltam bundáskenyeret. Pont mikor kész lett, Robert is kijött.
- Jó reggelt! – léptem oda hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.
- Neked is! – mondta és megölelt. – Mi ez a finom illat? – kérdezte és elengedett.
- Gondoltam éhes leszel, ezért csináltam bundáskenyeret! Szereted? – érdeklődtem.
- Imádom! – ült az asztalhoz. Kiraktam két tányért és leültem mellé.

- Jó étvágyat! – mondtuk teljesen egyszerre. Ezen persze nevetni kezdtünk.
- Hogy aludtál? – kérdeztem.
- Nagyon jól! Valószínűleg, mert mellettem voltál. – mosolyodott el szégyenlősen. - És te? – érdeklődött ő is.
- Én is! – mondtam. Miután megreggeliztünk, bement a fürdőbe, én pedig megcsináltam az ágyat.

Az előtérben találkoztunk.
- Hazamegyek és felveszek valami tiszta ruhát. Találkozunk később? – kérdezte.
- Fél kettőre megyek a gyerekekért. Ma fél hét körül érek haza! Utána? – néztem rá.
- Megígértem a szüleimnek, hogy átmegyek este! – mondta.

- Rendben, akkor találkozzunk holnap! – javasoltam - Gyere át este és Violáékkal megnézünk egy filmet!
- Remek! – mosolygott - Akkor 8-ra átjövök. – mondta és az ajtó felé indult. Követtem, megálltunk az ajtóban.
- Köszönöm a reggelit! Szia! – mondta és puszit nyomott az arcomra.
- Nincs mit! Szia! – válaszoltam, majd megcsókoltuk egymást búcsúzóul.

Összeszedtem magam és elindultam a gyerekekért. Végül 7-re értem haza. Köszöntem Violának és a konyhába menetem, hogy egyek valamit.
- Van egy kis borsóleves, ma főztem! – mondta.
- Köszi! – szedtem egy tányérba a levesből és leültem enni. Viola leült mellém és érdeklődve figyelt. – Mi az? – kérdeztem.

- Mesélj! – követelte.
- Mit akarsz tudni? – néztem rá.
- Azt hogy milyen volt! – vágta rá.
- Mi milyen volt? – kérdeztem. Felsóhajtott.
- Hogy- hogy mi? Hát tudod… milyen volt vele? – kíváncsiskodott. Ekkor értettem meg, hogy mire gondol.

- Nem feküdtem le vele! – mondtam.
- Miért? – kérdezte meglepődve. Ferde szemmel néztem rá. – Nem akartad? – faggatott tovább.
- Nem erről van szó, még várok egy kicsit! – mondtam.
- Mennyire kicsit? – akadékoskodott.

- Nem tudom! Majd ahogy alakul… - próbáltam pontot tenni a beszélgetés végére, de nem hagyta annyiban.
- De akkor nem fogsz tiltakozni, ha bepróbálkozik! – kérdezte, de inkább mondta.
- Gondolom nem! – keltem fel a székről és elmostam a tányért.

Violával tévéztünk, majd aludni mentünk. Csak forgolódtam az ágyamban, nem bírtam elaludni. Ezért olvastam még a könyvet, amit reggel elkezdtem. Hajnali háromkor aztán végre sikerült elaludnom.

Kedden minden a megszokott rendszer szerint ment. Reggel suliba mentem, majd a gyerekekért és végül fél 7-re haza. Hihetetlenül fáradt voltam, most jelentkezett rajtam az éjszakai álmatlanság okozta fáradság. Viola sütött csokis sütit. Aztán Robert megérkezett.

Elkezdtünk nézni egy filmet. Robert karjaiban feküdtem a kanapén, míg Via Mike ölében volt a fotelban. Folyamatosan küzdöttem a lecsukódni készülő szemhéjammal. A film felénél nem bírtam tovább és a fáradtság diadalmaskodott.

Arra ébredtem, hogy a karjaim Robert nyaka körül vannak és felemel a kanapéról. A következő pillanatban az ágyamba fektetett. Fel akart egyenesedni, de kezeimet nem tudta lefejteni a nyakáról, nem hagytam.

- Ne menj! – nyögtem fáradtan. Elmosolyodott.
- Aludj csak! – suttogta a fülembe és egy csókot nyomott mögé. – Itt maradok, amíg visszaalszol! – ajánlotta.

Nem egészen így értettem, de jobb volt, mint a semmi. Magam mellé húztam az ágyra. Átölelt és a nyakamat csókolta. Még ilyen fáradtan is heves szívdobogással reagáltam. Jó volt, hogy itt volt mellettem. Majd elaludtam.

Reggel mikor felébredtem már nem volt mellettem. Ahogy mondta megvárta, míg elalszom és elment.

A konyhába mentem és Viola már ott volt. Megreggeliztünk.
- Figyelj, Mike-al elutazom a hétvégére! Pénteken délután indulunk és csak vasárnap este jövünk vissza! – lelkendezett Viola.
- Ez remek Via! – örvendeztem vele együtt – Hova mentek? – kérdeztem.

- Mike szüleinek van egy kis hétvégi háza Manchester mellet egy faluban! Oda mennek és meghívtak minket is. – mondta. Ekkor megszólalt a telefonom, így a szobámba rohantam és felvettem. Adam volta az, kért valamit.

- Ki volt az? – érdeklődött viola, mikor visszamentem.
- Adam. Azt mondta, hogy ma csak este fél nyolcra kéne átmennem és a gyerekkel lennem, mert üzleti vacsorára megy! Addig ő lesz Lilly-vel és Matt-el. – mondtam.
- Akkor szabad a délutánod! – vigyorgott rám. Tudtam mire gondol. Nekem is pont ez jutott eszembe.

- Igen, majd megkérdezem Robert-et, hogy ráér-e! – gondolkoztam hangosan.
Letusoltam, felöltöztem, megmostam a fogam és az arcom. Kisminkeltem magam és elindultam a suliba. Alig vártam, hogy végre felhívhassam Robertet, hogy halhassam a hangját.