Egy új élet kezdete - 39. fejezet

Happy End

Sziasztok! Meghoztam nektek az utolsó előtti, vagyis a 39. fejezetet. És igen, ez már az egyik vége a történetnek! Mégpedig az, amelyikre a legtöbben szavaztatok… Kíváncsi leszek, kinek, mennyire tetszik majd. Szeretném, ha mindenki, aki elolvassa leírná a véleményét!
Jövő héten kedden olvashatjátok az alternatív véget is, mivel azt is megírtam nektek! Az kiscit hosszabb lett, kivel több magyarázatra szorul!
Jó olvasást: Lili

„Az a boldogság, ha éppen ott szeretnél lenni, ahol vagy.” – olvastam az idézetet a tegnap vett magazin címlapján. Talán jobban vonatkozik rám, mint bárki másra, főleg ezen a napon. Elmosolyodtam az emlékek hatására, amelyek a fejembe kúsztak, miközben az utolsó réteg csokikrémet is felkentem a tortára. Ügyeletem rá, hogy jó csokis legyen, mivel ez volt a kívánság. A másik torta már a hűtőben áll, szintén dupla adag krémmel a tetején, de az nem csoki, hanem eper. Lassan minden készen lesz a délutáni vendégsereg fogadására, mindenki itt lesz, akit szeretünk.

- Kicsim, minden kint van az udvaron! Hú, de jól néz ki! – karolta át a derekamat Rob, mikor bejött a konyhába.
- Ugye? Extra adag krém van, mind a kettőn! – mosolyogtam és beraktam a hűtőbe ezt a tortát is.
- Mikorra is ígérték, hogy visszaérnek? – kérdezte Rob, miközben helyet foglalt az asztalnál és elvett egy pogácsát.
- Jó lenne, ha nem ennéd meg az összeeset! – ütöttem a kezére mosolyogva – Amúgy meg anya azt mondta, három körül, hogy legyen időm megcsinálni mindent! – feleltem és a salátára öntöttem az öntet.
- És akkor apukád megfőzi bográcsban a halászlevet, igaz? – kérdezte reménykedve.
- Igen, már ahhoz is előkészítettem mindent! – nyugtattam meg és az ölébe ültem.

- Te el tudod hinni? – kérdezte kicsit szégyellősen, mire felnevettem.
- Nem, és minden nap azt kérdezem magamtól, hogy nem álmodtam-e az elmúlt két évet! – feleltem őszintén.
- Nekem is gyakran megfordul a fejemben! – csókolt meg, amitől már biztosan tudtam, hogy ez nem lehet álom.
- A többiek mikorra érkeznek? – érdeklődtem.
- Kristen azt mondta itt lesz háromra Nikkivel, hátha kell még egy kis segítség. Violáékkal és Lauráékkal pedig te beszéltél! – világosított fel.
- Igen, Violáék csak négyre jönnek, mert Lea későn aludt el és Laura pedig fél négyre ígérte magukat! – feleltem és felkeltem, hogy kiszedjem a csirkét a sütőből.
Rob elment átöltözni. Három negyed három volt az óra szerint, így azt gondoltam van még egy kis, de tévedtem!

- Anya! – hallottam két visító hangot a bejárat felől, majd megláttam a két kis tündért felém rohanni.
- Srácok! – öleltem meg őket. – Milyen volt a séta? – kérdeztem egy- egy puszit nyomva a fejük búbjára.
- Jó, a nagyi és a papi vett nekünk fagyit! – szólta el magát Rose. Mindig is ő volt a pletykásabb.
- Csak egy- egy gombócot kaptak! – védekezett rögtön anya.
- Rendben és amúgy is születésnapjuk van! – mosolyodtam el.

- Kinek van születésnapja? – jött be Rob mosolyogva.
- Apa! – kiáltották egyszerre.
- Hát nekünk! – húzta ki magát Rose büszkén és már az apja nyakában is volt. Imádattal nézte és simogatta Rob arcát, szinte meghatódtam, ahogy néztem őket. Rob felemelte a kicsi Robot is és őt is megpuszilgatta, miközben megint elmondta nekik mennyire szereti őket.
- Mennyit aludtak? – kérdeztem anyát, mert elvileg azért vitte őket sétálni, hogy aludjanak is.
- Hát fél egytől, aludtak kettőig. Aztán még voltunk egy kicsit a játszótéren is – mondta.
- Az jó! – nyugodtam meg.


- Kikészítetted a ruhájukat? – bólintottam a kérdésre. – Akkor átöltöztetem őket, addig te is el tudsz készülni! – javasolta anya.
- Köszönöm! – öleltem meg. Megcsókoltam a két gyerekemet és elindultam készülődni. Rob már kész volt, így segített apának a kinti főzésben.
Miközben készülődtem visszagondoltam az elmúlt évekre, a rengeteg dologra, ami történt velem, velünk.

Mikor elkezdtem a második évemet az egyetemen, megbeszéltük Robbal, hogy várunk még a család alapítással. Akkor volt, hogy Vancouverben voltam nála és azt hitte terhes vagyok. Majdnem egy évig sikerült is ezt tartani. De ez alatt az idő alatt egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és még azon a nyáron hozzá mentem feleségül. Csodálatos esküvő volt, itt tartottuk Angliában egy óriási birtokon. Gyereket még midig nem terveztünk, csak halogattuk. De az égiek ezt nem így gondolták. Azzal együtt, hogy elkezdtem a harmadik évemet a főiskolán, teherbe is estem.

Nem terveztük a gyereket, de nem is bántuk. Megbeszéltük, hogy belevágunk. Boldog voltam, hogy így alakult. Nem kis meglepetésemre a legjobb barátnőm Viola és Laura is áldott állapotba kerültek. Együtt csináltuk végig a terhesség nyűgeit és szép pillanatait. Pont mint a mesékben és ahogy az ember gyerek korában elképzeli. A legjobb barátnőimmel lehettem terhes.

Rob végig mellettem állt. Addigra már le volt forgatva a Twilight negyedik része, ugyan a terhességem alatt két filmet is forgatott, de elmondása szerint pont azért, hogy ne akkor kelljen, mikor már megvannak a babák. Igen, babák, ugyanis kiderült, hogy ikreket várok. Ami, mint tudható dupla feladat elé állítja a kezdő szülőket.
Viola megszülte a kislányát, Leát május 12. –én. Boldogan menetem a korházba és segítettem neki mindenben.

Aztán következtem én, július 25.- én, ma pont két éve. Itthon elfolyta a magzatvíz és a korházban négy óra alatt megszültem, mind a két babát. Rose jött elsőként a világra, aztán rá öt percre Rob is megszületett. A fájdalmat és kínlódást leszámítva, életem legszebb napja volt, mikor először tarthattam a kezemben a gyermekeimet. Rob végig fogta a kezem a szülés alatt. Szerencsére semmi komplikáció nem volt.

Laura zárta a sort, aki július 3.-án adott életet kisfiának, aki Brian névre lett keresztelve.
Az első időszak nehéz volt, Clare nagyon sokat segített nekünk. A picik ugyan nyugodt babák voltak, de mindig egyszerre sírtak. Aztán, ahogy nőttek egyre könnyebb és könnyebb lett velük.

Olyannyira, hogy azt gondoltam nem halasztok az egyetemen, hiszen az volt az utolsó évem. Inkább átiratkoztam levelezőre, így szinte semmi időt sem vett el a gyerekektől. Így a következő nyáron, nem csak a srácok első születésnapját ünnepeltük, hanem az én diplomázásomat is.

Ez alatt a két éve alatt semmi panaszom nem lehet. Két csodás gyerekem van és egy tökéletes férjem. Igen, Rob nagyon jó apa, bár kicsit engedékenyebb- főleg Rossal-, mint én, de ez legyen a legnagyobb baj. Elmondhatom, hogy együtt neveljük a gyerekeket.
Robnak valóra vált a legnagyobb álma is. Tommal közösen nyitottak egy pubot, ahol többek közt nyitott esteket is tartanak és London egyik legkedveltebb bárja lett. Ez annyira sikeres lett hogy Los Angelesben és New Yorkban is van már egy pubjuk.

És igen, az őrület csillapodott körülötte, ahogy a negyedik film is kijött. Még mindig elhalmozzák szerep ajánlatokkal, de nagyon meggondolja, melyiket vállalja el. Mikor a gyerekek megszülettek az első fél évben egyetlen filmet sem csinált. Az elmúlt két évben összesen három filmet forgatott, ebből az egyiket Londonban. A másik kettő esetében, pedig szinte majdnem minden hétvégén itthon volt. Már tényleg a család az első neki.

Főleg, mert oda van a srácokért, ahogy én is. Talán, ahogy már mondtam ő kicsit engedékenyebb, ezt is főleg Rossal. A kislányunk bármikor le tudja venni a lábáról, egy cserfes mosolyával. Rose külsőre tiszta én, de belsőre tiszta Rob. Ugyan neki zöld szeme van és szőkésbarna haja, de az arcvonásai és minden más, mintha tükörbe néznék. Robbie, pedig külsőre kiköpött Rob. Kék szem, ugyan olyan hajszín, mint Robnak volt gyerekként és még a vonásai is tejesen olyanok. Ő pedig az én tulajdonságaimmal lett megáldva. Szóval, mind a két gyerekünk vegyesen kapott belőlünk.

Azért engem sem kell félteni, a szigorú anya szerep messze állt tőlem. Bár ezekkel a gyerekekkel sosincs semmi különösebb probléma. Talán a nevelésünknek is köszönhető ez és a gyerekeken az látszik, hogy jól csináljuk Robbal.

Az elmúlt években, nem csak Viola és Laura álltak mellettem. Nikki és Kristen is sokat vannak velünk, már mikor idejük engedi. Kristen csillaga nem hanyatlott le a Twilight végeztével. Egyre elismertebb lesz a szakmában, de még mindig ugyan az az ember, aki volt. Nikki kisebb szerepeket kap, de még mindig lelkesen dolgozik. Néha még Kellan is beesik hozzánk, bár ő ritkábban. Nikki és Kristen viszont továbbra is olyan jó barátaink.

Éppen, hogy csak felvettem a ruhámat kopogást hallottam!
- Gyere! – szóltam ki.
- Itt van a világ legszebb anyukája? – dugta be a fejét Kristen.
- Kris! – visítottam és a nyakába ugrottam. – Már nagyon vártalak! Jó volt az út? Nikki merre van? Jaj de boldog vagyok, hogy itt vagy! – ölelgettem tovább.
- Én is neked! Amúgy Nikki a kertben maradt Robbal és az apukáddal! Srácok? – érdeklődött.
- Még nincsenek lent? – kérdeztem meglepetten. – Anya öltözteti őket, menjünk le, szerintem mindjárt ott lesznek. Egész héten téged emlegettek, már nagyon hiányzol nekik! – mosolyogtam és a kertbe húztam.

Már anya is ott szobrozott Rossal és Robbieval. A várt hatás nem maradt el, mikor észrevették ki áll mellettem. Visítva rohantak Kris felé és ugrottak nyakába. Kris boldogan ölelgette őket. Ritkán találkoznak, de a gyerekek valósággal rajonganak érte, ahogy ő is értük. Ha napi négyszer legalább nem kerül szóba Kristen, akkor egyszer sem. És Kristen nagyon jól bánik velük. Nikkit is imádják, de valahogy Kris az elsőszámú náluk.

Nem sokkal később befutottak a keresztszülők is. Igen, mivel Rosenak, Viola és Mike a keresztszülei, ahogy Rob és én az ő Leájuknak. Robbienak pedig Laura és Tom és az Ő fiuknak, Briannek, pedig szintén Rob és én vagyunk. Szóval nem csak két gyerekkel, de két kereszt gyerekkel is gazdagabbak vagyunk.

Majd Calre és Richard, valamit a nagynénik, Viktoria és Lizzy is megérkeztek.
A gyerekek az összes ajándéknak nagyon örültek, kaptak bőven. Ahogy mondtam ez a születésnap szűk körű, csak a legfontosabb emberek vannak itt.

Elsőként megettük az ételeket, a torta az utolsó fogás lesz később. A gyerekek elmentek játszani a kertben, mi felnőttek pedig beszélgettünk egy kicsit végre.
Nem sokkal később Robbal kihoztuk a két tortát. Roseé volt az epres, Robbieé pedig a csokis. Letettük, hogy a srácok elfújhassák a két gyertyát, ami a tortájukon volt.

- Ne felejtsetek el kívánni! – mondta Rob mosolyogva, miközben összeölelkezve figyeltük, ahogy boldog mosollyal az arcukon készülnek elfújni a gyertyájukat.
- Nem fogjuk! – felelték szinkronban életünk értelmei és háromig számolva elfújták a gyertyákat. Megtapsoltuk őket és egy kis segítséggel, elkezdték vágni a tortát.
Rob mellől figyeltem, ahogy a Rose és Robbie nekilátnak az evésnek. Természetesen a díszpáholyból, ami jelen estben Kristen ölében volt. Még, jó, hogy két lába van, különben lázadás tört volna ki.

Boldog voltam, nagyon elégedett és boldog. Itt volt mindenki aki számunkra és a gyerekeinek számára fontos. Ez már hagyomány, az első születésnapjukon is így volt és a továbbiakon is így tervezzük. Büszke voltam a férjemre és büszke voltam, Rosera és Robbiera. Ez a három személy volt, az, akiért érdemes élnem. A legfontosabb részei az életemnek.

Biztos sok dolog vár még rám és Robra. De a kulcsszó a ránk. Együtt voltunk, vagyunk és remélhetőleg leszünk is.
- Igyunk a szülőkre, hiszen nélkülük most nem lennénk itt! Ezen a napon titeket is ünnepelünk! – emelte fel a pezsgős poharat Nikki. Robbal elmosolyodtunk és megfogtuk a saját poharunkat.
- Vikire és Robra! – mondták kórusban.
Robra, néztem, aki szintén engem nézett. A tekintetében ugyan azt az elégedettséget és boldogságot láttam, amit én éreztem ebben a pillanatban.

- Örökké! – suttogta és felém emelte a poharat.
- Örökké! – ismételtem és összekoccintottuk a poharunkat. Mosolyogva kortyoltunk a pezsgőbe, hogy aztán édes csókkal is megpecsételjük szavainkat. Örökké…


The End

Egy új élet kezdete - 38. fejezet

Örökké?

Sziasztok! Ne haragudjatok a késésért, de nagyon el voltam havazva, nem igazán volt időm írni! Ez szerintem nem is lett olyan jó fejezet…inkább a vége bevezetésének mondanám!
Van egy ajánlatom! Mivel ennyit késtem a fejezettel, arra gondoltam kárpótollak titeket valahogy! Eszembe jutott egy jó kis „üzlet”! Szóval, amikor ehhez a fejezethez összegyűlik a 25 komment(egy ember csak egyet írhat!), akkor aznap este megkapjátok a következő fejezetet! Ezzel kis hátsó szándékom is van, mégpedig rávenni titeket a véleményezésre! Ha nem gyűlik össze az sem baj, akkor a jövő héten kedden(nem most), megkapjátok a fejezetet! Gondoljátok meg, hátha megérni!:)
Jó olvasást kívánok: Lili

- Rob, én nem vagyok terhes értsd már meg! – mordultam rá, de már én sem voltam annyira biztos az igazamban. Számolgatni kezdtem…nem, nem lehetek. Két hete múlt el a menstruációm. Kezdtem megnyugodni, Robbal is közöltem az ész érveket, miszerint lehetetlen és tényleg csak a tegnap este az oka a rosszullétemnek. Csak ennyit felelt:
- Rendben! Úgy látom nem akarsz terhes lenni! – közölte mindentudóan.
- Persze, hogy nem akarok! Húsz éves vagyok, még van három évem az egyetemen… tényleg nem alkalmas most egy gyerek! Valamint te folyamatosan forgatsz…nem tudnék felnevelni egy gyereket egyedül! – fogtam magam és kivonultam a fürdőből.

- Nem egyedül nevelnéd…
- Én akarok gyereket, de nem most! Majd ha végeztem az egyetemen, ráérünk! Fiatalok vagyunk még…kérlek érts meg! – néztem rá könyörgően.
- Megértelek és igazad is van…csak egy pillanatra megörültem! De valóban van még időnk erre! – békülőleg megölelt. Éreztem, hogy sikerült meggyőznöm. – Szóval milyen volt az este? Merre jártatok? Bár tegnap este láttam, jól sikerült! – váltott témát.
- Igen, remek volt! Először Nikkivel és Kristennel a bárban voltunk, majd Nikki aludni ment, mert nem érezte jól magát. Kristen és én még elmentünk egy bárba! – ültem le a kanapéra.

- Csak te és Kristen? – kérdezte meglepetten.
- Aha, nagyon jól éreztük magunkat! Azt hiszem a fal végleg megszűnt kettőnk között…igazad volt! Nagyon aranyos lány, igazán kedvelem. Sikerült megbeszélnünk mindent és most jó barátok vagyunk! – feleltem mosolyogva.
- El sem hiszed mennyire örülök neki! Ez nagyon fontos volt nekem! – mondta és leült mellém.
- Tudom! Ha már itt tarunk, jó lenne ha felhívnád! Ő sem volt jobb állapotban, mint én. Kicsit aggódom érte! – kértem kedvesen. Elmosolyodott és már nyúlt is a telefonjáért.

- Jó reggelt… Jaj, bocsi… semmit, csak Viki aggódott érted…hát nem túl jól, nemrég jött ki belőle minden!...aha…gyere át, Ő nem hajlandó enni…oké szia! – tette le a telefont.
- Na? – érdeklődtem.
- Hát… először is elküldött a picsába, mert felébresztettem! – nevetett - Nem volt túl jó kedve! Neki is betett az este… Átjön és velünk reggelizik, rendben? – kérdezte.
- Persze! Akkor rendbe szedem magam! – nyomtam egy csókot a szájára és a fürdőbe indultam.

Gyorsan lezuhanyoztam. A langyos víz különösen jól esett most. Mikor kész voltam, magamra kapkodtam a ruháimat és visszamentem Robhoz a nappaliba.
Néhány perc múlva már kopogtak is. Kristen lépett be álmos fejjel, semmivel sem volt jobb színben, mint én. Rob röhögött rajtunk egy sort és megalapította, hogy egy ideig nem megyünk bulizni. Kristennel sejtelmesen egymásra mosolyogtunk, de egy szót sem szóltunk.

Nem sokkal később befutott Kellan és rávetette magát a reggelire, amire én még mindig ránézni sem bírtam. Azt mondta, csak egy percre jött, hogy valamit egyeztessen Robbal, de amint meglátott engem és Kristen leült a kanapéra, egy croissanttal a kezében és érdeklődve kérdezte, hogy mi a franc történt velünk. Rob is kíváncsi volt a részletekre, így Kristennel felváltva előadtuk a történetet.

- És tényleg bevették? – kérdezte Kellan izgatottan.
- Teljesen, nagyon hitelesen alakítottuk Vikivel a szerelmespárt! – mondta Kristen nagyon álmosan.
- Bárcsak láttam volna! – vihogott Kellan.
- Én is megnéztem volna! – kontrázott rá Rob.

- Na ember, most aztán féltékeny lehetsz. Légy résen, a végén Kristen lecsapja a kezedről Vikit! – folytatta a poénkodást a kedves nagymackó. Rob csak a fejét csóválta.
- Ha pasi lennék tuti Kristent akarnám! – mondtam teljesen komolyan és belekortyoltam a kávémba.
- Meghiszem azt! – Kellan nagyon jól szórakozott, Rob csak mosolygott én meg Kristenre kacsintottam, aki szintén nagyon nevetett.

Órákkal később Kristen közölte, hogy Ő inkább visszafekszik aludni még egy kicsit. Kellan is távozott, miután megbeszélték Robbal az estét. Úgy tűnik ma is külön töltjük, mivel elmennek este kicsit iszogatni. Minket is hívtak, de jelen helyzetben a piára vágyom a legkevésbé!
Rob a mai napon türelmesen viselte a hisztieimet, mert volt egy pár. Valahogy semmi sem volt jó nekem ma!

Mikor Rob elment este, rájöttem, nem akarok egyedül lenni. Így felhívtam Kristent, hogy nem lenne-e kedve átjönni és egy nyugis estét csapni. Fél óra múlva már az étlapot böngésztük, hogy mit rendeljünk vacsorára.
Végül sok mindent kértünk, mert nem tudtunk dönteni, így nem sokkal később már teli hassal fetrengtünk a kanapén és megállapítottunk, hogy képtelenek vagyunk mértéket tartani.

Lassan a végéhez közeledett a Vancouverben töltött időm. A suli egy hét múlva kezdetét veszi, és nekem még egy csomó mindent el kell intéznem Londonban. Köztük nem ártana beiratkozni erre az évre.

Két hetet töltöttem itt. Ez alatt a két hét alatt sok dolog történt. Kristennel egyre közelebb kerültünk egymáshoz, aminek mind én, mind pedig Rob nagyon örült. Bár kicsit irigy volt, azt mondta Kristen lassan jobban ragaszkodik hozzám, mint hozzá. Megnyugtattam, hogy most már úgyis csak Ő lesz itt neki és végre, megint a legjobb barátja tud lenni. Közben pedig nagyon jól szórakoztam. Kezdeti „ellenségem”, mára az egyik legkedvesebb barátom lett. Furcsa az élet.

Kicsit pityeregve búcsúztam el Robtól a lift előtt, tudtam, hogy nemsokára haza látogat egy hétvégére, mégis sok időnek tűnt. Főleg, hogy az egész nyarat együtt töltöttük.
Kristen is átjött elköszönni…elmondta, kicsit tart tőle, hogy ezek után alig beszélünk majd. Mondtam, hogy nekem is vannak ilyen félelmeim, de csak rajtunk múlik, hogy ne így legyen. Megnyugodtunk mind a ketten és megbeszéltük, hogy majd telefonon sokat beszélünk és ha lehet jön Londonba, vagy én jövök vissza.

Nikkitől is nehéz szívvel vettem búcsút, hiszen őt már rég a szívembe zártam.
És a többiektől is fájt elköszönni. Már nem csak Robot volt nehéz itt hagyni.

Mikor visszatértem Londonba az üres ház letaglózott. Nagyon hiányzott Rob a közös otthonunkból, fel is hívtam és órákig csak beszélgettünk.
Másnap meglátogattam Viáékkal és Lauráékkal is, hiszen régen láttam őket.
Ebédeltünk egyet a belvárosban, majd a szép idő hatására kimentünk a Hide parkba sétálgatni egy kicsit.

Hétfőn belevetettem magam az egyetemi ügyek intézésébe. Elmentem a suliba beiratkozni, majd felvettem az óráimat is. A péntekem ugyan ebben az évben is szabad lesz, de a többi napon majdnem mindig négyig a suliban vagyok. Lehet, hogy csak déltől, de ez nem segít azon, hogy félbe van vágva a napom. Jóval több órám van, mint tavaly. Ezért le kellett mondanom a munkámról is, ami nagyon megviselt. Mivel a gyerekek fontos részei voltak az életemnek. Viszont megígértem nekik és magamnak is, hogy sokszor jövök majd látogatóba, hiszen olyanok voltak, mint a családom.

Ha már a családnál tartunk a hét végén anyuék eljöttek meglátogatni engem. Kíváncsiak voltak a házra, ezért pénteken délelőtt megérkeztek, hogy megnézzék hol lakik a lányuk.
Nagyon elégedettek volta, teljesen el voltak ájulva a háztól.
Pénteken este Rob szüleihez mentünk vacsorázni, mivel Clare nagyon szerette volna őket látni és ezzel apuék is így voltak.

Anyuék sajnos vasárnap este már haza mentek, csak gyors látogatóba jöttek, de ez is jó volt. Legalább nem éreztem magam olyan egyedül.
Robbal minden nap beszéltünk telefonon, már nagyon hiányzott. Tudtam, nem rajta múlik, Ő jönne már.
De nekem elkezdődött az egyetem, így volt, ami leköti a figyelmem. Éppen csak két hete volt suli, mikor Rob végre haza jött.

Három hét után végre ismét együtt voltunk, ha csak egy hétvégét is, de megint ketten. Éppen, hogy csak beköszöntött az október.
Ez a hétvége csodálatos volt, annyira hiányzott már. Csak olyan rövid volt ez a pár nap, amit együtt töltöttünk.

Két hét múlva lesz az őszi szünet a suliban. Arra az egy hétre megint Vancouverbe látogatok majd, hogy vele legyek. Aztán kezdődik neki a New Moon körüli őrület. Bár a premieren én is ott leszek, hogy támogassam, de az még több mint egy hónap.
Nehéz volt elbúcsúzni megint csak. Bár ez most két hét lesz, ezt ki fogjuk bírni.
Nagy nehezen lekísértem a ház elé, ahol a taxi várakozott rá.

Csak az tartotta bennünk a lelket, hogy ha lecseng a promóciós körút, utána megint sokáig együtt leszünk. Decembertől szabad a naptára és januártól meg Londonban fog forgatni, ami több, mint tökéletes. Vagyis decembertől április végéig, megint itthon lesz velem. Ez lebegett a szemem előtt, amikor a hosszú csókok után beült a taxiba.

Aztán még ki tudja, mit hoz nekünk a jövő! Talán együtt leszünk örökre, talán nem… Ezt majd az idő eldönti. De most a jelenre koncentrálok, arra, hogy jelen pillanatban az életem tökéletes. Mindenem megvan, amire csak egy húszéves nő vágyhat. Magam mellett tudhatom a számomra tökéletes férfit. Tanulok, remek barátaim vannak és csodás családom. Valamint egy házam, amiben életem szerelmével élek. Lehetnem ennél tökéletesebb? Biztos, de én jelen pillanatban nem vágyon többre!

Lassan visszasétáltam a házba, hogy valahogy eltöltsem az időt Rob nélkül. Ahogy befelé sétáltam, új gondolat vert gyökeret a fejemben. Talán nekünk is van olyan, hogy örökre?

Egy új élet kezdete - 37. fejezet

Bulik...

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy múlt héten nem volt friss, csak elutaztunk a nagyimékhoz, akik nem a közelben laknak! Konkrétan Németországban! De nem is ez a lényeg…elfelejtettem elvinni az mp3 lejátszómat, amin a fejezet is rajta volt!:( Így meg kellett várnom, hogy haza jöjjünk (ami reggel megtörtént) és fel tudjam rakni! Szóval bocsi még egyszer!
Nem is húzom tovább az időt, itt a 37. fejezet! Ne feledjétek, hogy ezen kívül már csak három fejezet van vissza! Nem tudom, ki mennyire örül neki, de úgy döntöttem megírom mind a két véget!:) És szeretném, ha sok hozzászólás érkezne, ehhez a részhez! Biztos lesz benne olyan, ami meglep titeket!:P
Jó olvasást!

Robbal úgy döntöttünk, hogy tartunk egy kisebb házavató bulit. Nem akartunk sok mindenkit csak a legközelebbi barátokat. Szerettük volna, ha mindenki látja az új házunkat. Már két napja volt, hogy az első éjszakánkat itt töltöttük és a boldogságunk határtalan volt. Meg volt a közös kis birodalmunk, ahova bármikor el tudunk bújni.

Szóval úgy döntöttünk, hogy a mai estét a barátainkkal töltjük az új házunkban.
- Rob, az italokat behoztad? – kérdeztem a konyhából, miközben az összes tányért megtöltöttem nasival. Viola és Laura itt voltak napközben, hogy segítsenek kicsit az étel elkészítésében. Sütöttem egy kis mexikói pikás csirke szárnyat, de bepácoltunk húst a kinti sütéshez is. Köretként különböző saláták voltak, tészta és krumpli, de zöld saláta is. Természetesen a sütemény sem maradhatott ki. Egy joghurttortát csináltam és volt diós sütemény is, aminek a receptjét Claretől kaptam. A lányok sokat segítettek, de most haza mentek átöltözni az estére.

Az italok beszerzését Rob vállalta és mikor haza ért, majd elájultam a felsorolt italok hallatán. Egy biztos: alkoholban nem lesz hiány.
- Már minden a kertben van! – húzta ki magát büszkén. Megveregettem a vállát és folytattam a chips kiöntését. Mint kiderült a vásárlásban Tom is segítségére volt, így ketten felvásárolták a legfontosabbnak gondolt alkoholokat.
- És a kerti asztalt letörölted? – fordultam felé. Döbbent képpel nézett rám, amiből már sejtettem a választ.

- Azt nekem kellett volna? Jaj, kicsim már olyan fáradt vagyok! – kezdett nyöszörgésbe. Még egy hatalmas sóhajtással a székre is lerogyott. Ha nem ismerném még be is vettem volna a színjátékát.
- Nem volt elég hiteles az alakítása művészúr! A kertbe, most! – vágtam hozzá a rongyot vigyorogva.

Fintorral a képén és az orra alatt dünnyögve kivánszorgott a kertbe. Tíz perc múlva kivittem a poharakat és a nasikat a kerti asztalra, ami mellett a széken éppen Rob fújta ki magát.
- Szeretlek! – beültem az ölébe és hosszasan megcsókoltam.
- Én is téged te hajcsár! – motyogta.

Felmentem lezuhanyozni, hogy végre elkészüljek, hiszen a vendégek nemsokára érkeznek. Éppen törölközőben szambáztam ki a fürdőből, mikor megláttam Robot az ágy szélén. Széles vigyorral indult meg felém és a keze fél másodperc alatt becsúszott a törölközőm alá. Engedtem az édes kényszernek és három perccel később már az ágyon feküdtünk.
A fél órás kis akciónak után végre sikerült felöltöznöm az estére. Egy fehér nyári ruhába öltöztem, kényelmes és lenge volt.

Nem sokkal később már érkeztek is a vendégek. Elsőként a Tom-Laura páros futott be, majd a Viola- Mike párocska. Fél órával később megérkeztek Rob barátai is, név szerint: Sam, Marcus és Bobby. Viktória és Lizzy is betoppant, majd nekem két kedves barátnőm az egyetemről, Rachel és Amanda.

Végre megismerhettem Viktoriát is, hiszen hiába vagyok több, mint fél éve Rob barátnője eddig még nem sikerült vele találkoznom. Mondjuk nagyon elfoglalt. Hihetetlenül tündéri lány, már az első pillanattól kezdve jól tudtunk beszélgetni. A legnagyobb meglepetést Domi okozta, ugyanis mikor beszéltem vele egy szóval sem mondta, hogy nem egyedül jön. Egy kedvesen mosolygó, kicsit zavarban lévő, alacsony szőke lány kezét szorongatta.

- Szia, én Viki vagyok! – öleltem meg. – Te pedig…
- A barátnőm, Emily! – válaszolt helyette Domi. Emily elmosolyodott, igazán szép lány volt. Szőke hullámos hosszú haja, kiengedve volt. Csodaszép világoskék szemei voltak. Már első pillantásra szimpatikus volt.
- És mióta? – kérdeztem kedvesen.
- Két hónapja járunk együtt, de már vagy fél éve ismerjük egymást! – felelte kedvesen.

Közben meghallottam Rob hangját a hátam mögött, így odahúztam, hogy bemutassam Emilynek. Kedvesen bemutatkoztak, majd tovább haladtam a többi vendéghez. Nagy meglepetésemre, mikor visszanéztem Laura Tom kezét szorongatva beszélgetett a szintén egymásba csimpaszkodó, Emily-Domi párossal. Vannak még csodák!

A buli nagyon jól telt. Mindenki gratulált a lakáshoz és sok sikert kívánt nekünk. Hajnali négykor mentek el az utolsó vendégek, akik Rob barátaiból tevődtek össze.
Bedőltem az ágyba, mert nagyon fáradt voltam. Az elmúlt időszakban ez rendszeres volt. Betudtam a ház körüli teendőknek és nem nagyon foglalkoztam vele. Mostanában sok dolgot kellett csinálnom.

A következő két napban a legtöbb időt Clareéknél töltöttük, mivel Rob ma utazik Vancouverbe. Két nappal később én is megyek utána, hogy amíg el nem kezdődik az egyetem, addig vele lehessek.

Fájdalmas búcsút vettünk a reptéren és megvártam, hogy felszálljon a gépe. Szomorúan mentem vissza az üres lakásba. Nem volt kedvem egyedül lenni, így áthívtam Violát és Laurát, hogy tartsunk egy csajos estét. Végül Emilyt is áthívtam, hogy jobban megismerjem. Domi nagyon örült neki, hogy foglalkozom vele.
Iszogattunk és rengeteget beszélgettünk. Megbizonyosodtam, hogy nem ítéltem meg rosszul Emilyt, valóban egy tündér és nagyon jól kijöttünk. Igazán jó barátnők leszünk.

Ismét a Heathrowon találtam magam. Miután felszállt a gép, én elaludtam és csak nem sokkal a leszállás előtt ébredtem fel. Jobb is volt így, mert nem igazán szeretek repülni.
Hamar a szállodába vittek, de már nyolc óra volt, mire oda értem. Rob még sehol nem volt, de találtam egy papírt, hogy megbeszélésen van a rendezővel, Kristennel és Taylorral, de ha megérkeztem hívjam Nikkit, mert már alig várja, hogy lásson. Eszembe jutott a kedves barátnőm és tárcsáztam is a számát. Kitörő örömmel sikította a telefonba, hogy öt perc és már itt is van.

Kopogtak és mikor ajtót nyitottam, mint egy hurrikán söpört le a lábamról. A londoni látogatása óta nem láttam, bár sokat beszéltünk telefonon.
- Jaj Nikki annyira hiányoztál! – ölelgettem.
- Nekem mondod! Olyan jó, hogy itt vagy! – mosolygott. Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.

Fáradt voltam ugyan, de valahogy Nikki felébresztett. Elmesélt mindent, amit telefonban csak megemlített és én is elmondtam neki, mi történt velem eddig. Újra jól éreztem magam, mint ha nem is telt volna el egy csomó idő, mióta találkoztunk. Úgy tudtunk beszélni, mintha tegnap láttam volna. Éjfélkor betoppant Rob, fáradtan. Nikki jóéjszakát kívánt és elment aludni. Robbal már nekünk is csak néhány csókra volt erőnk és bedőltünk az ágyba.


Másnap alig hittem a szememnek, mikor konyítottam. Este hat óra volt. Tényleg nagyon fáradt lehettem… Lezuhanyoztam és összekészültem, mire Rob megérkezett teljes díszben voltam.
- Mikor mentél el? – kérdeztem.
- Délben! Kialudtad magad? – ölelt át.
- Azt hiszem! – mosolyogtam.
Lementünk vacsorázni a szálloda éttermébe, majd még borozgattunk ott kicsit. Este pedig ismét átadtuk magunkat egymásnak.

Reggel már tízkor fent voltam, de hiba keltem korán, Rob még hamarabb fent volt mint én és már el is ment. Éppen kicsit pakolgattam, mert ugyan nincs itt régóta a drága, de már most tiszta kupi van a szobában. A tevékenységemben a kopogás zavart meg. Odasiettem az ajtóhoz, mert elvileg Nikkit várom lehet már meg is jött. Ám nagy meglepetésemre nem Ő volt az.

- Kristen! Szia – találtam meg a hangom, a nagy meglepetés után.
- Szia! – mosolygott kicsit zavartan. Aztán fél perc néma csönd következett.
- Ha Robot keresed, már elment! – szakítottam meg a csendet.
- Nem… igazából hozzád jöttem! – közölte és beletúrt a hajába.

- Hozzám? – kérdeztem kikerekedett szemekkel, nem titkolva meglepettségemet. Emlékszem, hogy állt hozzám annak idején, most mégis mit akar tőlem? Jó, mondjuk, mikor Rob szülinapján voltam kedvesebb volt.
- Látom meglep! – nevetett fel kínosan.
- Kicsit! – vallottam be. – De gyere beljebb! – szélesebbre tártam az ajtót és arrébb álltam, hogy bejöhessen.

- Nem, köszönöm már így is késésben vagyok! – intett nemet a kezével – Igazából csak azért jöttem, mert este lemegyünk a bárba Nikkivel és szerettem volna megkérdezni, hogy velünk tartasz-e! Lenne kedved? – kérdezte mosolyogva. Huha, mennyi meglepetés fog érni még ma? Kristen Stewart tényleg meghívott, hogy töltsem vele az estét? Lehet, csak képzelődöm.
- Szívesen – nyögtem ki. Kristen elmosolyodott, kedvesnek és őszítnének tűnt, így visszamosolyogtam.

- Akkor nyolckor! – mondta és eltűnt a folyosón. Még vagy két percig álltam ott és nem bírtam észhez térni. Nikki szedett össze az ajtóban és mikor meghallotta, hogy velük tartok este, nagyon örült. Azt mondta, ő erről semmit nem tudott, úgy volt, hogy csak Kristen és Ő lesznek. Mindenesetre jól esett a meghívás, talán Kristennel is normális lesz végre a kapcsolatom.

Mikor Rob hazajött neki is elmondtam.
- Nekem semmi közöm hozzá, még csak nem is mondta, hogy ilyet tervez! – rántott vállat.
- Érdekes! – sóhajtottam.
- Mondtam én, hogy nem olyan, mint amilyennek látszik! Neki kicsit több idő kell, hogy megszokjon egy új embert, de ha valakit szeret, akkor azt nagyon! – mosolygott és leült.

- Igazából kedves gesztus volt, talán végre normalizálódik a viszonyunk. – ületem mellé.
- Biztos! És ennek nagyon örülök! – felelte vidáman.
- Fontos neked! – jegyeztem meg.
- Igen az! – bólintotta – De nem úgy… úgy értem Kristen nagyon jó barátom, az egyik legjobb! Nagyon sok mindenen mentünk együtt keresztül és nagyon sokat jelent nekem! – sóhajtotta.

- Tudom, nem kell magyarázkodnod! – simítottam meg az arcát. – Soha nem kérném, hogy ne legyél a barátja még akkor sem, ha nem rendeződik a viszonyunk! – nyughattam meg. Hogy is kérhetnék tőle ilyet.
- Köszönöm! De tudod, nekem nagyon fontos, hogy ti jól kijöjjetek! Nagyon szeretlek és Kristent is… szeretném, ha ti ketten jóban lennétek! – mosolygott kedvesen.
- Mindent megteszek az ügy érdekében! – megcsókoltam és közben arra gondoltam, hogy valaha szerelmes volt Kristenbe. Legalábbis jóval többet jelentett neki, mint egy barát. Igyekeztem nem erre gondolni, hiszen most velem van és engem szeret. Ez a múlt, nekünk pedig jelenünk van és remélhetőleg jövőnk is
.
Nyolcra pont leértem és Nikki meg Kristen is mosolyogva fogadott. Rendeltünk egy üveg bort és elkezdtük inni. A csajok a mai napról beszéltek először, majd Kristen elkezdett felőlem érdeklődni. Meséltem neki az életemről, a családomról, a tanulmányaimról. Ő is sokat elmondott magáról. Már eddig is tudtam, hogy nagyon nehezen viseli ezt az állandó figyelmet – amit teljesen megértek és le a kalappal előtte-, de most azt is megtudtam, hogy mit érez ilyenkor.

Mesélt a gyerekkoráról, hogy milyen nehéz volt, mikor azért csúfolták, mert színészkedik. De sokat nevettünk, Kristen elég vicces lány… nem olyan komoly és morcos, mint amilyennek sokan gondolják. Annyira mást mutat, mint amilyen igazából. Azt hiszem ez egy álca neki…kezdem megéretni, hogy Rob miért magyarázta, hogy nem olyan és, hogy miért szereti ennyire. A cigi és a bor is szépen fogyott. Nikki fejfájásra panaszkodott, pedig korábban megbeszéltük, hogy elmegyünk egy klubba is.

- Viki, te is menni akarsz? – kérdezte Kristen kétségbeesetten.
- Nem, nekem lenne kedvem maradni! – mondtam rögtön.
- Akkor elmehetnénk mi ketten abba a klubba, ha akarsz! – ajánlotta.
- Remek ötlet! – és már pattantam is fel. Elköszöntünk Nikkitől és taxit fogtunk. Kristen figyelmeztetett, hogy írjak Robnak, amit jól tett, mert elfelejtettem.

„Kristennek elmegyünk egy klubba! Nem tudom, mikor jövök…szeretlek!”- írtam neki az üzenetet.
„Rendben van, szórakozzatok jól! Én Jacksonnal iszogatok nála, lehet én is sokáig maradok! Szeretlek”- jött a válasz.
- Na? Elengedett? – nevetett Kristen.

- Azt hiszem veled a világ végére is elengedne! – mosolyogtam rá, mire csak zavartan beletúrt a hajába. Talán azt hitte cinikusan mondom. – Amúgy meg Jakcsonnal isznak! – erre már ő is elnevette magát és megjegyezte, hogy jellemző!

Nem volt olyan messze, tíz perc alatt oda értünk a helyre. Nagy volt a hely és nem voltak olyan vészesen sokan szerencsére. Kristen egy boxhoz vezetett, ahova leültünk. Elsőként ittunk még bort és tovább beszélgettünk. Nagyon sokat nevettünk, ezt sosem hittem volna, hogy egyszer így leszek Krissel. A pincérnek már vagy öt perce hiába integettünk, egyszerűen nem figyelt ránk. Ideges lettem és mondtam, hogy oda megyek én.

Mondjuk volt két pasi ott, akik már fél órája minket bámultak, de most nem érdekelt. Beálltam a pult elé és a pincért szólongattam. Végre oda jött és ki tudtam kérni a két koktélt. Már volt bennünk jócskán pia, szóval kicsit szabadabb szájú voltam.

- Nem szép dolog, hogy ennyit várakoztatnak szépségem! – húzta közelebb a székét az egyik ficsúr a két bámulós közül. Nagyon jó, gondoltam. Próbáltam nem oda figyelni, de nem hagyta abba. – Rám nem kell ennyit várnod, ha akarod már most megkaphatsz! – vigyorgott undorítóan.
- Előbb megyek a pokolba! – néztem rá gúnyosan.
- Nahát, milyen beszéd ez! Pedig én olyan kedves vagyok… szólhatnál a cuki kis feketének is aki veled van! A haveromnak is kéne valaki! – nevetett elégedetten.

- Felesleges, ő is így vélekedik! – doboltam idegesen a pulton, mert már nagyon zavart ez a két mamlasz. Egyszer csak a kezem után kapott, de elrántottam és újra mondtam, hogy hagyjon békén. Csak nevetett tovább.
- Valami gond van cica? – éreztem, hogy valaki keze a csípőmre csúszik és kicsit maga felé húz. Aztán, ahogy meghallottam a hangot, már megnyugodtam. – Talán nem hagynak békén? – kérdezte Kristen és a bunkók felé bökött.

- Semmi baj édes, csak azt hiszik van esélyük! – Kristen oldala mellé állta és átkaroltam a nyakát.
- Csak egy kis partit akartunk... te benne vagy? – vihogott az egyik.
- Inkább ketten partiznánk! – mind a ketten rájuk vigyorogtunk és közben végig simítottam Kristen karján fel és le. A srácok igen csak bevették a kis színjátékunkat és tátott szájjal bámultak minket.

Közben elkészült a koktélunk, elvettük és egymásra mosolyogtunk, mikor hátat fordítottunk a fiúknak, akiknek az álla a padlón volt. Utolsó csapásként Kristen keze után nyúltam és összekulcsoltam ujjainkat. Visszanéztünk a két félnótásra és odavetettünk hogy: „további jó szórakozást, fiúk!” A boxunkban, ahol már nem láttak kitört belőlünk a nevetés. Majd meg fulladtunk, annyira röhögtünk és megbeszéltük, hogy már csak a fejük miatt is megérte.

- Tudod, nem hittem, hogy ennyire foglak kedvelni! Nagyon félre ismertelek! – mondtam, mikor kicsit csillapodott a nevetés.
- Bocsi Viki, de Én a fiúkat szeretem! – mondta döbbenten, majd ismét nevetni kezdtünk. – A viccet félre téve, én még tartozom neked egy bocsánatkéréssel! – kezdett bele komolyan.
- Miért? – kérdeztem megdöbbenve.
- Amiért az elején olyan rondán viselkedtem veled! Sajnálom, kérlek ne haragudj! – mondta őszintén.
- Ugyan, én azt már rég elfelejtettem és nem csak a te hibád. Én sem törtem magam! – legyintettem.

- Megérdemled, hogy tud, miért voltam olyan. – sóhajtotta – Szóval én olyan vagyok, aki elsőre ítél. Könnyen eldöntöm, hogy ki milyen ember és, hogy akarok-e veled beszélni vagy nem. Te még szimpatikus is voltál, szóval ha vettem volna a fáradságot, hogy akkor megismerjelek, nem lett volna ez az egész. De mivel Robbal olyan jó barátok voltunk, féltékeny voltam. Féltem, hogy veszélyezteted a barátságunkat és majd miattad nem foglalkozik velem és minden megváltozik. Most már belátom, hogy hülye voltam, de már volt ilyen téren egy rossz tapasztalatom és betojtam. Azt hittem te majd nem akarod, hogy a barátom legyen, Rob meg megteszi amit kérsz! – őszintém elmondta félelmeit, nekem meg lelkiismeret furdalásom lett. Én is kezdeményezhettem volna, és akkor ez az egész nem így alakul.

- Kristen, én sosem kérnék ilyet Robtol. Sosem mondanám meg neki, hogy kivel barátkozhat és kivel nem. És különben is, Rob kiröhögött volna és ugyan úgy szeretett volna téged. Fontos vagy neki, amit én megértek és látom, hogy neked is az! Sosem állnék közétek! – nyugtattam meg.
- Igen, de kellett egy kis idő, mire rájöttem erre! – mosolyodott el kínosan.
- Amúgy meg nagyon is kedvellek és örülök, hogy tisztáztuk a dolgot, mert jó barátok lehetünk! Örülök, hogy ott vagy Robnak és kérlek is, hogy mindig állj mellette, mert szüksége van rád, ahogy neked is rá! – mondtam és felé nyújtottam a kezem.

- Renden! Akkor barátok? – nézett rám.
- Barátok! – bólintottam és kezet fogtunk. Örültem, hogy sikerült mindent tisztáznom, és már értem, a viselkedésének az okát. Végülis teljesen érthető, a helyében én is ilyen lettem volna. Kedvelem ezt a csajt, örülök, hogy sikerült tisztázni a dolgokat és tudom, hogy Rob is boldog lesz tőle!
Az este további részében elfogyott még egy-két koktél és nevetgélve beszélgettünk és még táncoltunk is.

Hajnali öt lehetett, mikor beértünk a hotelba és alig találtuk meg a liftet. Nagyon röhögtünk és megbeszéltük, hogy ezt minél hamarabb megismételjük. Igyekeztem csöndben bemenni a szobába, de sikerült levernem egy vázát. Rob álmos fejjel botorkált ki, én meg csak nevetni tudtam.
- Úgy látom jól sikerült az este! – mondta ásítva.
- Igen és sajnálom, hogy felébresztettelek! – nyögtem és igyekeztem józannak látszani. Rob csak mosolyogva elkísért a szobába, levetkőztetett és betakart.

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, úgy éreztem menten szétesik a fejem. Kibotorkáltam a nappaliba, ahol Rob a kanapén olvasgatott.
- Jó reggelt! Azt hiszem Kristen nincs rád jó hatással! – nevetett.
- Vagy én rá! – dünnyögtem a fejemet vakargatva.
- Lehet! – hagyta rám és felkelt. – Rendeltem reggelit, nem ártana, ha ennél valamit! – ahogy felemelte a tál tetejét és megcsapta az orromat a rántotta illata a gyomrom szó szerint felfordult.

A kezemet a szám elé kapva rohantam a fürdőszobába és kiadtam magamból a tegnap este maradványait. De miért most? – Kicsim, jól vagy? – kopogott az ajtón Rob aggódva.
- Uhm, igen! – nyögtem a wc fölül. Mikor úgy éreztem, hogy vége, megengedtem Robnak, hogy bejöjjön. Megmostam a fogam és lerogytam a wc-re. – Csak kicsit sokat ittam tegnap este! – magyaráztam az aggódó fejét látva.

- Nem tudom… akkor tegnap este kellett volna kijönnie és különben is a rántotta szagától lettél rosszul! – merengett el.
- Mire célzol? – kérdeztem értetlenül.
- Rosszul lettél az étel szagától, mostanában sokat vagy fáradt és….
- Nem! – vágtam rá azonnal.
- Miért? Lehetséges! – folytatta.

- Nem, az lehetetlen! Szedem a fogamzásgátlót! – egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy igaza lehet, de aztán elvetettem.
- Nem te lennél az első, aki teherbe esik a gyógyszer mellett! Előfordulhat! – leguggolt elém és megfogta a kezem. Kétségbe ejtett a gondolta. Nem…nem lehet igaza! Én nem lehetek terhes….

Viki a házavató bulin:
http://i39.tinypic.com/2n67tz6.jpg

Így képzeltem Emiliet, Domi barátnőjét:
http://i42.tinypic.com/16bk4g6.jpg